Századok – 1929-1930

Tárcza - Varju Elemér: Felelet „A gróf Bethlen-család története” című munka ismertetésére érkezett válaszra 329

TÁRCA. 341 Miután most már ismerjük az almakereki oltár megrendelőit, ki kell javítanunk az oltár felől az irodalomba becsúszott nagy tévedéseket. Roth Viktor, a donátorral nem foglalkozott β nem véve figyelembe az oltár oromdíszének stílusát, sem a szerkezetbeli anakronizmust, a középső kép és a szárnyak festését a XV. század elejére határozta meg.1 Azt, hogy a predella semmiképen sem származhat ilyen korai időből, ő is észrevette ugyan, de egyszerűen segített magán azzal, hogy a predellát eredetileg nem az oltárhoz tartozónak s jóval újabbnak minősítette.3 Ezzel szemben meg kell állapítanom a következőket. Az almakereki oltár úgy korát, mint képeinek festőjét illetőleg teljesen egységes. Szerkezetileg nem tartozik az 1480-at megelőző évekbe. A legrégibb pontos dátumú kettősszárnyú oltár nálunk 1483-ból való, ami szépen összevág Beissel ama megállapításával, hogy ő 1475 előtt kettősszárnyú oltárt Németországban nem ismer; ezzel szemben lehetetlen volna feltenni, hogy Erdély egy kis falujában és csakis itt, az oltár már 1Í25 előtt kettős szárnyakkal készült. Épp így teljességgel időszerűtlen lenne a mérműves, fiálés oromdísz, miután eddig ismert emlékeink azt mutatják, hogy a XV. század közepéről keltezhető legrégibb fennmaradt oltáraink mind háromszögű ormokban csúcsosodnak ki s az ilyen filigrán felépítésű, áttört oromdíszek csak 1470 után kezdenek feltűnni. A XV. század utolsó negyedének felel meg a predella alakja is. A képeket az egész oltáron ugyanazon kéz festette. Az elülső és hátulsó szárnyképek csak a szokott különbséget mutatják. Az oltár böjti-félén, a szokásnak megfelelően, a színezés tompább, a kidolgozás kevésbbé gondos, ez azonban nem jogosít arra a feltevésre, hogy az oltár képein többen dolgoztak. Ha az emberi alakok formáit, felépítését, mozdulatait, a ruhák redőzetét, legfőképen pedig az arcok ábrázolási módját "vizsgáljuk, lehetetlen fel nem ismerni az azonos ecsetet. A nem nagy tehetségű művész az arc megrajzolásához egyetlen sablonnal rendelkezett. Az orr árnyékolására nála mindenkor azonos vonal szolgál; az orr két szárnya minden alakjánál egyformán duzzadt. A száj vonallá keskenyedik, amit még jobban kiélez a japáni módra kicsiny, pittyedt alsó ajak. Egészen sajátságosan rajzolja a szemeket: kidülledő, erősen 1 „ . .. muss dieser Altar zum mindestens in dem ersten Viertel des 15. Jahrhunderts entstanden sein." (Siebenbiirgisehe Altäre, 13. 1.) 5 „Nem lehet' félreismerni, hogy a predella nagyon rosszul illik a rajta nyugvó felső építményhez, továbbá, hogy a predellán nemcsak a festés technikája, ... hanem a képnek felfogása és körvona'ai is lényegesen eltérnek az oltár többi festményeitől. A predellán levő címer rajza nem a 15-ik, hanem a 16-ik század ízlésében készült s így világos, hogy a predella későbbi eredetű, mint az oltár felső építménye és az ehhez tartozó orom."