Századok – 1929-1930

Tárcza - Varju Elemér: Felelet „A gróf Bethlen-család története” című munka ismertetésére érkezett válaszra 329

330 tárca. jogosságát mindenki elismeri, aki a könyvet egyszer látta, nézze bár a képeket a barátság szemüvegén keresztül. Egyszerűen elképesztő a rajzoló úrnak az állítása, hogy képein „a feliratos kövek betűnként pontosan vannak lerajzolva". Holott a valóság az, hogy egyetlen-egy felírásos kőemlék betűit sem rajzolta le, hanem a kőfaragványok vázlatos rajzaiba a felírásokat egyszerűen beleírta saját vonásaival, olyan jól, vagy olyan rosszul, ahogy éppen el tudta azokat olvasni. Ε hanyag reprodukálás eredménye egy csomó hiba, amelyek közül a legkirívóbbat ismertetésemben felhoztam. Vagy azt csak jó tréfának véli a művész úr, hogy keze alatt a THORVS (= házastárs) szóból THOROTZ(kai) lett s ezzel Károlyi Klára (akiről a felirat szól) átváltozik Tnoroczkai Katává? Hogy CONIVGI-ból COIVI. avagy FUNDAMENTA-ból PVNDAMNA válik, CALVMNIA-ból AN AM1A, s ezt a frázist: Decoratq(ue) coronide moleni ily alakban kapjuk: DEORATQz CORONDE MOLEM, egy másikat: „duabus suis charissimis filiabus" pedig így: „duabus fi lis Chariti filiabus". És talán cs.ak nem akarja elhitetni valakivel, hogy a nagyműveltségű gr. Bethlen Elek a zsoltárok szavait: „Bonum est parum cuique iusto, plus qcam copia sua improbis multis" ilyen szörnyű értelmetlen alakban faragtatta kőbe: Domini est PARIICITJP IUSTO Cotu <1TM COPIA SITA IMPROBIS MILITIS. PSA. XXXVII. Erre mondja S. úr, hogy „ha az eredetin hiba van, úgy az a rajzon is szerepel"? Azt hiszem, e gyászos humorból ennyi is elég annak igazolására, minő jogosan reklamáltam fényképeket a gyarló rajzok helyére. A fénykép nem téved s nem téveszt. Lehet ábrázolásán valami homályos, de nem válik rajta a B-ből D, vagy a P-ből C, a kőből fa, a testből kétdimenziójú lap. Hogy, legkivált művészeti objektumokról, fotográfiákat követelhetünk minden tudományos munkában, ezen a szabályon az sem változtat, hogy S. úr rám olvassa, miként valamikor az Archaeologiai Értesítőben én is közöltem rajzokat.1 Persze 1 Nem tartozom ugyan beszámolni vele, de kuriózum gyanánt ide iktatom ezt a kis felsorolást. Az Arch. Értesítő általam szerkesztett XXXV. évfolyamában van 70 rajz — 135 fénvkép utáni autotípia, XXXVI. „ „ 32 „ — 92 ,', XXXVII. „ „ 5 „ — 97 „ XXXVIII. „ „ 3 „ — 16 „ A XXXIX. évfolyamban csak rajzok voltak, mert a nyomda kijelentette, hoigy az elosztó hivatal által a folyóiratnak kiutalt papíron autotipiát nyomni lehetetlen. A rajzok itt feltüntetett számaiban jelentékeny százalék esik könyvekből összehasonlításra átvett vonalas ábrákra, amelyek rajzszerűek maradnak, lefotografálás után is. További tekintélyes hányad a tervrajz, építészeti ábra, bizonyos célra kirajzolt részletek, valamely tárgy szerkezetének bemutatását szolgáló, le nem fényképezhető képek