Századok – 1929-1930
Értekezések - VISZOTA GYULA: Kossuth Lajos és a Pesti Hirlap 5
24 VISZOTA (iYL'LA. Mednyánszky a cenzornak február 3-i jelentését 7-én a nádor elé terjesztve megjegyzi, hogy a nádornak a Pesti Hírlap cenzurálására vonatkozó észrevételeit a cenzorral közölte és annak szigorú megtartására őt utasította, amire a cenzor íme, elősorolja a nehézségeket, amelyek a Pesti Hírlap cenzurálásánál ennek most már nyilt irányzatát és a nehézségeket tekintve, naponként nőnek és amelyek leküzdésére bővebbi határozott utasítást kér. Ilyen fontos ügyben annál kevésbbé adhat egyedül utasítást, mert az döntő és a lap létét érintő lesz és a helyzetben, amelybe az ügy jutott, kell is lennie. A cenzor által beszédesen feltüntetett irányzat mellett, — holott a Landerer lapja részére szorosan a Munkácsy-féle progranmi van a helytartótanács rendelete szerint engedélyezve, — az ettől éppen ellenkező, tűrhetetlen és szemérmetlen törekvésen éppen semmit sem segít, ha a cenzor egy-egy szót, szerkezetet vagy kijelentést töröl, mert ami ily tisztogatás után marad, olyan sok, hogy a törlés alig érezhető. De ha mindent töröl, ami kifogásolható, fennmarad egy idegektől és hústól megfosztott váz, amelyet a szerző az olvasóközönségnek bemutatni sem nem akar, sem nem tud és azért inkább lemond a lapról, amely egyedül a reformátori cikkek miatt keletkezett. Ha a cenzor csak egy lépéssel továbbmegy, ez kétségtelenül bekövetkezik, sőt biztosan tudja, mert Kossuth kijelentette. A dolog tehát úgy áll, hogy vagy tűrik e rofrmátori cikkeket, amelyek mint könnyen előreláthatok, minden jogi ügyet, politikai és szociális viszonyokat egyiket a másik után ítélet alá vetnek s mivel vitáról van szó, az irányzat természetéhez képest hevesebb alakban bocsáttatnak sajtó alá, vagy pedig a hasonló cikkekből a cenzor mindent törölve, ezek az összefüggéstől és minden logikai kapcsolattól megfosztva, semmire olvadnak s így, minthogy semmi sikerre nem számíthatnak, a szerkesztőtől visszavonatnak, s ezek visszavonásával a lap, semmiféle színezete nem lévén, megszűnik. Az egyik vagy a másik utat tisztán és határozottan meg kell jelölni, mert e nélkül felsőbbségének sohasem tehet eleget. A nádor beláthatja, mily kellemetlenségek keletkezhetnek abból is, ha a lap meglevő szelleme és irányzata fennmarad, abból is, ha megszűnnék; kéri azért kegyes megfontolás után adjon biztos és határozott rendeletet, milyen szabályokhoz ragaszkodjék a cenzor a lap megbírálásánál. Ezen súlyos jelentések alapján — a jelentéseket