Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Barkóczy Klopsch Béla: Der Heimzug der Armee des Generalfeldmarschalls von Mackensen durch Ungarn; nach dem Zusammenbruch. Ism.: Varga Endre 316

318 történeti irodalom. 318. bocsátására. December 16-án mégis, a hadiszállásával Nagyváradról Pápára költöző Mackensen különvonatát, mikor az Budapesten áthaladt, Pogány József, a katonatanács elnöke —• talán saját iniciativájára, talán valami újabb utasításra — erőszakosan feltartóztatta s a tábornagyot arra kényszerítette, hogy őt Károlyihoz az Országház épületébe elkísérje. Erre vonatkozólag szerző két igen érdekes forrást közöl: két szemtanúnak, Schwarzkoppen vezérkari ezredesnek és Quadt gr. százados, összekötőtisztnek — am. kir. honvédhadbíróság megkeresésére összeállított —· írásos vallomását, melyek a felháborító pályaudvari jelenet s az izgalmas lefolyású parlamenti találkozás eleven leírását tartalmazzák. Heves vita után Mackensen a kívánt parancsot kiadta, sőt Károlyi unszolására saját személye internálásába is beleegyezett, mihez képest Fóton, Károlyi László kastélyában, törzskarával együtt katonai őrizet alá helyeztetett. Mackensen seregéből ekkor még körülbelül 80.000 ember tartózkodott Magyarországon, kik részint a Tiszántúl a bevagonírozásra vártak, részint már vasútra szállva Szolnok— Szeged és a nyugati határok között útban voltak hazafelé. Ez, a számra még mindig hatalmas embertömeg azonban — mely vezére kiszabadítását meg sem kísérlette — nem volt többé hadsereg. A visszavonulás folyamán fokozatosan lazuló fegyelem napról-napra jobban felbomlott, a széthulló hadosztályok a szállítási nehézségek miatt úgyis megfogyott hadipoggyászt elhagyva, vagy pár fillérért elkótyavetyélve, a hadianyagot, fegyverzetet és felszerelést elszórva, vagy a szemérmetlenül fosztogató forradalmi hatóságoknak és kirendeltségeknek kiszolgáltatva, kisebb-nagyobb csoportokra szakadva igyekeztek a német földet mielőbb elérni. S ebben sem a Mackensentől kicsikart parancs, sem az újabb kormányintézkedések nem jelentettek leküzdhetetlen akadályt; a németek feltartóztatásával megbízott szervek hanyagsága, megvesztegethetősége (de sokszor a volt bajtársakkal szemben tanúsított jóindulata) révén 1919 január 3-án végre a Balkán-hadsereg utolsó katonája is átlépte Magyarország határát. A seregétől elhagyott Mackensen ezzel teljesen a franciák hatalmába került, kik őt — a magyar kormány gyenge tiltakozásával mitsem törődve — január 4-én a fóti kastélyból kíséretével együtt erőszakkal elhurcolták s Szalonikibe vitték, ahol ugyanez év november 25-éig internálva tartották. A sok viszontagság után hazájába visszatérő Mackensen különvonata november 30-án hajnalban haladt át ismét Budapesten. Az új nemzeti hadsereg fővezérsége ez alkalommal meleg hangú sürgönnyel kereste fel a vezértábornagyot, de ő minden személyes üdvözlést visszautasítva, elhagyta az országot, melynek földjét háromszor megvédte s melynek