Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Balanyi György: A római kérdés. Ism. Tóth László 314 - Balanyi György: A római kérdés szerepe a hármasszövetség megkötésében. Ism.: Tóth László 314

314 történeti irodalom. 314. hívei szétszóródtak, körülötte pedig fonódtak tovább a mesevilág színes szálai. Ivo Striedinger mesteri előadásában a XVI. század olasz, velencei és bajor élete elevenedik meg az ember előtt. Egy-két fogyatkozásra kell felhívnom a figyelmet. A 21. oldalon Marc'antonio Bragadinóról szólva kétségbevonja, hogy a törökök oly barbár módon bántak volna el Famagosta hős védőjével. Nekem sikerült megtalálnom a velencei levéltárban, hogyan lopatja el a velencei bajló a szultán fürdőjéből Marcantonio Bragadino bőrét. Azután tudtommal a páduai tanár, Antonio Possevino, nem azonos a híres, többé-kevésbbé balkezű, de mindég tiszta szándékú jezsuita diplomatával (120. oldal). A 147. oldaltól a 378-ig 473 regesztaszerű, vagy szószerinti publikáció adja meg Marco Bragadino történeti alapját. Csak egy kifogásom lenne a publikáció módjával szemben és pedig, hogy a szerző az összes adatokat nem adta időrendi egymásutánban, de részint az adatok természete, részint lelőhelye szempontjából csoportosította, ami a publikáció használhatóságát megnehezíti. Dr. Kravjánszky Mór. Balanyi György: A római kérdés. Budapest, 1929. Szent István-Társulat. 8-adr. 230 1. Balanyi György: A római kérdés szerepe a hármasszövetség megkötésében. Budapest, 1928. Szent István Akadémia. 8-adr. 24 1. A pápaság és az egységes Olaszország csaknem hét évtizedes viszályát végleg megszüntető lateráni egyezmény megkötésének jóformán az előestéjén jelent meg Balanyi György munkája a római kérdés történetéről és. mibenlétéről. A szerző nem járt töretlen utakon munkája megírásánál, sőt a túlságosan nagy terjedelmű forrásanyag és a rendkívül gazdag irodalom — mindkettőre vonatkozólag bőséges és megbízható tájékoztatást nyújt Hubert Bastgen hatalmas gyűjteménye (Die römische Frage, Dokumente und Stimmen. I—III. Freiburg i/Br. 1917—19.) — inkább a lényegesnek megfelelő kiválasztásra késztetik az írót. Balanyi ezt az előtanulmányt már alaposan elvégezte, amiről két régebben megjelent tanulmánya (XIII. Leó pápa és a római kérdés. Budapesti Szemle CLXXV. kötet [1918.], 171—95, 398-^27. 11.; A római kérdés. Magyar Kultúra. 1917. I. kötet 385—95, 439-50. 11.) is tanúskodik. Balanyi problémáját sikeresen is oldotta meg, munkája minden tekintetben felette áll Sipos Istvánénak (A római kérdés. Pécs, 1917.), aki először kísérelte meg a probléma történetét és jogi vonatkozásait tudományos igényekkel és módszerrel összefoglalni. Egy másik kérdés, hogy Balanyi munkája megfelel-e mindenben a tárgyilagos történetírás követeimé-