Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Balanyi György: A római kérdés. Ism. Tóth László 314 - Balanyi György: A római kérdés szerepe a hármasszövetség megkötésében. Ism.: Tóth László 314

történeti irodalom. 315 nyeinek. Itt nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Balanyi munkája egy konfesszionális színezetű sorozatban jelent meg, e könyvek olvasóinak tábora pedig a katholikus nagyközönség, nem volt pártatlan szemlélője a római kérdés körül csoportosult eseményeknek. Balanyinak valóban sikerült a katholikus felfogás szem előtt tartásával tárgyilagos történetíróhoz méltó munkát írni. Felfogása, ítéletei mentek a szenvedélyesség diktálta túlzásoktól, pedig ezt kevés íróról lehet elmondani azok közül, akik a római kérdésről a lateráni egyezmény előtt írtak. Részletekben természetesen lehetnek, sőt vannak is Balanyiétól eltérő felfogások. Ezek közül elég legyen itt csak egyre reámutatni, éppen arra, — Bismarck állásfoglalása a római kérdésben a hármasszövetség megkötésekor, — amelyiknek maga Balanyi is nagyobb fontosságot tulajdonit, mert önálló értekezésben is foglalkozik vele. Balanyi itt, úgy monográfiájában, mint különösen értekezésében nem tulajdonít elegendő fontosságot annak a körülménynek, hogy Bismarck a hármasszövetségi tárgyalások kezdetén csak úgy volt hajlandó belemenni a szövetség megkötésébe, ha Olaszország előbb megegyezéssel eliminálja a római kérdést. A háború óta közzétett diplomáciai levélváltásból (Grosse Politik der europäischen Kabinette von 1871 bis 1914, Berlin, 1922, I—VI. kötet) világosan megállapítható, hogy Bismarck csak akkor állott el szándékától, amikor a katholikus kettős monarchia külpolitikájának irányítói aggodalmasnak tartották a római kérdés felvetését a hármasszövetség megkötésével kapcsolatban. Nem lehet tehát a Bismarck által eredetileg felvetett junktim gyors elejtéseért éppen Bismarckot felelőssé tenni, amint Balanyi teszi, mert Bismarck ekkor a kultúrharc feladása után minden módon megnyerni igyekezett a Vatikán jóindulatát Németország számára. Bizonyos, hogy Bismarck ezzel, a német katholikus tömegek lelki konszolidációján és az új német államrendbe fenntartás nélkül való gyors belehelyezkedésén kívül, azt a távolabbi célt is szolgálni kívánta, hogy a Vatikánt elidegenítse akkori leghívebb politikai fegyvertársától, Franciaországtól. Bismarck vatikáni politikája a kultúrharc után, egyik fejezete Franciaország teljes politikai izolálására irányuló külpolitikájának. Bismarcknak ezek a messzemenő tervei a hármasszövetség megkötésével kapcsolatban meghiúsultak a monarchia magatartásán, amely dinasztikus okokból egyrészt, de különösen a Lajtán innen és túl egyaránt uralkodó liberális irányzat miatt félt a nyilt színvallástól a római kérdésben. Ez a körülmény azonban, párosulva azzal, hogy a monarchia ebben a kérdésben kettős politikai játékot űzött — Bismarckot visszatartotta a római kérdés felvetésétől, ugyanakkor pedig a Vatikán biztatásokat és megnyugtató kijelentéseket tett, — már kezdettől fogva az őszinteség bizonyos hiányával ruházta fel a hármasszövetsé-