Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Striedinger; Ivo: Der Goldmacher Marco Bragadino. Ism.: Kravjánszky Mór 310

történeti irodalom. 311 az állam tartsa el őket, így a mi Bragadinónk familiája. Marco bebizonyíthatólag sokat érintkezik Velencében egy Girolamo Scotto nevű kalandorral, aki mindenhez értett, a bűvészmesterségtől kezdve a diplomáciai szolgálatokig és járja a világot városról-városra. Ez a Scotto az ő mestere, tőle tanulta el a kézügyességet, amely az ő „aranycsinálásának" alapja lett. De Bragadinonak egyszerre nagyon meleg lett a talaj Velencében, kénytelen menekülni. Villamont francia utazó, aki 1590-ben találkozik vele, azt írja, hogy valami gyilkosságba esett volna, de ez semmiképen se állhat meg, mert az ilyen típusok nem ilyen romantikus bűnözők. Hogy nem volt tiszta a dolga, világos abból, hogy teljes amnesztiát kér és kap, mielőtt Velencébe visszatért volna. így kölcsön kért pénzen megszökik és előbb Franciaországban próbál szerencsét, majd a firenzei udvarban látjuk, ahol a „bölcsek kövével" nemcsak aranyat akar gyártani, de I. Ferenc nagyherceg velencei feleségének, Bianca Capellonak is meg akarja szerezni az anyai örömöket. Firenzében az ugyancsak udvari szolgálatban álló kalandor, Celio Malespini, házában lakik, és amint a „Ducento Novelle" egyik novellája leírja, az „aranycsináló" elszereti gazdája szíveválasztottját és az ő segítségével dézsmálja a pénzét is, így Firenzét is kénytelen elhagyni, de a nagyhercegnő 40.000 scudija és kegye tovább kíséri Rómába, jól beajánlva Giulio Antonio Santori, a „cardinale di Santa-Severina" oltalmába. Ott XIII. Gergely pápát vágja meg 20.000 scudi erejéig. XIII. Gergely halála után, 1585-ben, a szigorú V. Sixtus már a következő óv január 5-én külön konstituciót ád ki a titokzatos tudományok ellen. így Bragadino, hogy mentse a bőrét, és hogy hitelezőitől szabaduljon, beáll kapucinusnak. Alamizsnaképen elengedik sokan adóságait, feladják neki a rendben a kisebb rendeket, sőt a subdiakonátust is, amikor egy fiatal rendtársával búcsút mond az örök városnak és a — baráti életnek. Genf, Anglia, Flandria, Franciaország, Brügge az ő további „működésének" színhelyei, míg végre 1586-ban újra velencei területen, Val Camonicán van, ahol egyszer az elfogatástól csak éppen hogy az ablakon keresztül tud menekülni. Giacomo Malatesta, Marchese di Marignano, sőt Alfonso Piccolomini pápai „bandita" már hatalmába akarja keríteni, hogy a tudománya által gyártott aranyon zsoldosokat fogadjon és mint condottiere, valami szuverén országot alapítson, —- de Marcantonio Martinengo di Villachiara megszerzi számára a bresciai rettorok menedéklevelét és az ő, valamint Nicoló Dolfino velencei senátor, de különösen a Tizek-Tanácsának egy tagja: Giacomo Contarini révén, miután Martinengo egy aranyrudat is küld be Velencébe, amit a mester előtte „csinált" és ezáltal a teljes bizalmat maga iránt felkeltette, 1589 október 30-i határozattal vissza-