Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Striedinger; Ivo: Der Goldmacher Marco Bragadino. Ism.: Kravjánszky Mór 310

312 történeti irodalom. 312. hívják Velencébe, miután előbbi életére teljes büntetlenséget ígértek neki és azt, hogy nem fogják sohase kényszeríteni, hogy titkát elárulja. Szinte regénybe való, hogy szállítják, mint valami nagy kincset, teljes katonai fedezettel, — miután még a mantuai herceg is megajándékozta és 25.000 scudi kölcsönt adott neki, hogy majd kamatostól vissza fogja fizetni a csinált aranyból — nehogy útközben Alfonso Piccolomini valahogy hatalmába ejthesse az aranycsinálót. Pádovába, ahová 1589 november 25-én érkeznek meg, ahol az elszegényedett Giacomo Alvise Cornaro vendége és barátja lett, aki általa akarná családja régi fényét visszaszerezni és aki most Bragadinót az összes velencei nagy családokkal összeköttetésbe hozza, sőt még bejáratos lévén a dogéhoz, az ő kegyét is megszerezhette vendége javára: hiszen az öreg Pasquale Cicogna dogé minden reggel egy evőkanállal szed — a Bragadino „aranyoldatából". Velence már régi fényét és hatalmát látta újra csillogni, ha ezt az aranycsinálót magáénak bírhatja, azért november 26-án 400 katona fedezete alatt tartja bevonulását, mint egy fejedelem, Velencébe. A giudeccai fejedelmek szállóháza, a Cá-Dandolo lett a szállása, testőrség, két gálya áll szolgálatjára, folyik a dínom-dánom, nincsen ünnepeltebb embere a városnak őnála, és szeretőjénél, Lauránál, mindenki alkimistává lett, mindenki ostoba, aki kételkedni merészel. A nagy mester letétbe helyezi az ő „mediciná"-ját a velencei pénzverdébe, amelyből most legjobb esetben 250.000 scudit tudna csinálni, de amely „medicina" 45 hónapon belül harmincszorosára fokozódik, és így sok milliót tud majd belőle csinálni. A nagy lelkesedés kezd azonban elülni és már szeretnék látni a tudományt, nem akarnak 7 és fél esztendeig várni a millókra. Így a Palazzo Contariniben kénytelen a pénzcsináló bemutatni a kísérletét. Eredmény egy kis aranyrudacska, amiről a hivatalos vizsgálat kimutatta, hogy arany-, ezüst- és rézkeverék. Ez persze nem elégítette ki a várakozást de a Collegio január 9.-én felszólítja, hogy a Zeceában letétbe helyezett „medicina" negyedrészéből 60.000 scudit csináljon. Bragadino most adja a sértődöttet, próbálja húznihalasztani az időt, Martinengo barátja is elhagyja, a carnevál velencei néphumorja is kikezdi, majd bekövetkezik a nagyböjt, Bragadino bűnbánóvá akar lenni és április 22.-én azzal, hogy a szent ünnepeket vidéken akarja eltölteni, elmegy lefogyott kíséretével Páduába. Kifogyott a szegény aranycsinálónak a — pénze, és Velence örült, hogy szépszerivel megszabadult ettől az embertől, akihez annyi hiábavaló reménységet fűzött. Páduába újra Cornaro barátjánál vendégeskedik, közben eredménytelenül próbálkozik a francia és firenzei udvarnál, míg végre 1590 augusztus 6-án egy kirándulás alkalmával