Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Mező Ferenc: Az olimpiai játékok története. Ism.: Kereszty István 306

történeti irodalom. 309 magyar tanárnak, Kemény Ferenc dr.-nak lelkesedésén felbuzdulva — arra gondolt, hogy az első olympiát Magyarországban tartsák meg . . . Sajnos, milenniumunk fényesnek ígérkezett mozzanata kútba esett: az intéző hatalmak iniciatíva helyett kishitűséget tanúsítottak... Ekkor egy gazdag görög kereskedő, Avereff, nemes gesztussal megépíttette Athénben, a hajdani ünnepek helyén, a stadiont; itt támadtak új életre 1896 tavaszán az egykor dicső olympiai játékok. (Az amsterdami már a kilencedik olympia volt.) Ennek az egész roppant eseménysorozatnak rendszerbe fűzését és minden oldalról megvilágítását tűzte ki feladatául Mező. Kezdi Olympia földrajzával (két térképet is rajzolt: az egyik a klasszikus olympiakultusz területe, a másik: a nevesebb olympiai győzők szülő- vagy illetőségi helye Thasostól le az afrikai Barkáig). — Külön fejezetei: Altis, a szent liget, a környező épületek, a stadion, a hippodromos, a palaestra és a gymnasium leírása, a versenyrendezés módja, az olympia időpontja; a versenyszámok gyarapodása, sorrendjük. Ez után száz lapon részletezi a versenyszámokat, minő a futás, birkózás, stb. Kiterjeszkedik minden képzelhető részletre (135. 1.: nem ásták fel az egész homok futópályát; 164. 1.: a versenykocsi kereke legtöbbször négyküllős, de voltak nyolc-, sőt tízkiillősek is, stb.); a pentatlóngyőztes megállapításának módja, lovasversenyek, } fegyveres futás. Hat fejezetben tárgyalja a győztes ünneplését; kilencben az agónok, a gyermekek, a nők szerepét, a nézők, az oktató, a versenyre készülés stb. érdekes tudni-I valóit. Majd 15 lapon panaszolja a hanyatlás tüneteit — végül jönnek az említett táblázatok és kimerítő mutatók. Nemcsak szövege, hanem tömérdek jegyzete is bizo' nyitja, hogy forrásainak nem puszta másolója, hanem gondolkozó, kritikus fej, tudatos szervező. Összehasonlítja a mai versenyzést az antikkal (pl. 89., 135., 160., 231. 1.); bírálja forrásait (89., 115., 251. 1. Gibbont; lásd még a névmutatóbeli ι „Irodalmi botlások" 14 utalását); elnevezéseket teremt (az „ezermester" mintájára: „ezerbajnok"); egyenesen meglepő I és kétséget kizáró az a szellemes ítélete (134. 1.; ő szerényen hypothesisnek nevezi), hogy a képtelen, hihetetlen nagy távolugrási eredményeket nem egyetlen ugrásnak kell tulajdonítani: a görög ember igazságérzete nem engedte, hogy valaki, aki esetleg egyszer messzebb ugrott, de kétszer (tehát az esetek többségében) hibásan: olyan ugró fölé kerekedjék, akinek három szép ugrása együttvéve ugyan hosszabb pályát jelentett, de külön egyik sem érte el amannak egyetlen sikerült ugrása hosszát. A 16'66 méteres távolugráshói az átlag, a harmadrész, volt bizonnyal egy-egy ugrás távola: 5-55 m. Legyen szabad egy — mindenesetre sokunk előtt eddig ismeretlen — adattal igazolni, hogy Mező dr. könyve széle-