Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Mező Ferenc: Az olimpiai játékok története. Ism.: Kereszty István 306

308 történeti irodalom. 308. pearet is kétszáz, Bachot csak száz év tartotta feledségben ... Miben állt Olympia hanyatlása"? Mező, rövid összefoglalásában, éles vonásokkal jellemzi: „Görögország önállósága már csak látszat; a játékok nemzeti jellege erősen szünőben; a hivatásos (helyesebben: kenyérkereseti) atlétika feltartóztathatatlanul terjed; a játékok értéke csökken; megvesztegetések gyakoriak." Éppen ellenkező volt a játékok eredete, célja, értelme. Iphitos, elisi, és Lykurgos, spártai király szerződést kötöttek a görög törzsek torzsalkodásának megszüntetésére, nemzetük békéjéi'e, közös istentiszteletükre (delphii jóslat alapján) « békés versengés rendszeres ünnepére; Pausanias (Kr. u. a II. században) még ezer év multán is látta Olympiában, Hera istennő templomában e szerződést: ércdiszkoszokra vésve. A nemzeti öntudat, a vallásos, tisztes élet, az egyéni képességek nemes kifejtése — ez volt az Olympiában megvalósult ideál. Altisban, a szent ligetben, 70 oltáron mutattak be áldozatokat; a játékok napjaira egész Görögországból, messze földről, zarándokolt sok ezernyi nép, a nyári forró időben a népesség kiállta a tűző napsugarakat, csak hogy a küzdők szép teljesítményeit, pompás erőkifejtését —· és Pheidias lenyűgözően és felemelően fenséges Zeus-templombeli szobrát láthassa... Pindaros és más költők dicső ódákban magasztalták a győztesek dicsőségét; majd a szellem más hősei: Lysias, Demosthenes, Diogenes, Platon és Euripides (ez a kettő egyébiránt mint birkózó is pálmát nyert!), Herodotos, nyújtottak magas élvezetet és tanulságot az odazarándokolt szomjas lelkeknek. Csodálatos, hogy ezt a gyönyörű multat mennyire el tudták felejteni! Néhány kivételes elme a XV—XVI. században sürgette ugyan az ókori gimnasztikát, — de csak az előkelőségek számára; utóbb Locke, majd Rousseau, Basedow, egymástól függetlenül, ráeszmélnek a testedzés fontosságára, de elsőnek a XVIII. század végén Guts Muths, majd a „Turnvater" Jahn propagálta a testnek (megfelelő gyakorlatokkal) erősebbé, ügyesebbé nevelését. Azonban Olympiára csak egy francia bencés, Bernard de Montfaucon hívta fel (1723) a tudományos világ figyelmét. A nagy Winckelmanu, aki nem érdemelte meg, hogy Goethe lekicsinyelte, foglalkozott Olympia feltárásának gondolatával; csak váratlan halála gátolta ebben. Végre a görög-búvár Curtius magasröptű szelleme fordul Olympia felé; beutazza Peloponnesost és 1852-ben előadást tart Berlinben az ásatás szükségességéről. Sikerül 800.000 márka állami támogatást nyernie, s nyolcadmagával 1875—1881 -ben nagyszerű eredményeket mutat fel... Egy francia: Coubertin báró, gondol aztán az olympiai játékok felújítására; propagandájával 1894-ben, Párizsban, nemzetközi kongresszus vitatta meg a fölséges kérdést. De Görögország szegény volt, s Coubertin — egy