Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Mező Ferenc: Az olimpiai játékok története. Ism.: Kereszty István 306

történeti irodalom. 307 több nevet idéz (pl. Dio Chrysostomost 25 lapról); tárgymutatója szintén majdnem ezer tételből áll. Ez jellemzi a szerző éber körültekintését ós hangyaszorgalmát. A tárgymutató, azt hiszem, még nagyobb gazdagságot is mutathatna fel: valószínűleg kimaradt jó egynéhány téma a könyv anyagából: én sebtemben csak a 69. lapon a Pempamerai hamillai-t, a 73. lapon Apite! vezényszót, a 262. lapon a dolichos kezdetét fedeztem fel, mint a tárgymutatóból kimaradtakat. A kép még hiányos, de megrajzolása előtt el kell mondanom, hogy az olympiai játékok helyét a görögség „Olympiá"-nak, az „i" hangsúlyozásával nevezte, magukat a játékokat pedig röviden ugyané szóval, de az „y" hangsúlyozásával: „olympia" gyűjtőnévvel; Mező dr. természetesen ugyanezt teszi — és tartja elterjedését kívánatosnak! —, hiszen a magyarban a nagy vagy kis kezdőbetű eléggé jellemző megkülönböztetése a két fogalomnak. Tehát: a függelék — mondhatnám: Mező könyvének gerince — felsorolja valamennyi (293) olympiát, dátum szerint is, a nevesebb győztesek nevének, hazájuknak és versenynemüknek megnevezésével, sőt a legtöbbhöz külön rovatban, hozzáfűz kiemelkedő adatokat, pl.: a 23. olympia Kr. e. 688-ban, győztese Onomastos (Smyrna, ökölvívás); az első ökölviadal Olympiában. Vagy: 18. olympia, Kr. e. 588-ban; Glaukias és Kroton; emennek első győzelme a stadionfutásban (t. i. Kroton még hat ízben győzött); a négy évből álló olympiász harmadik évében (586-ban) megkezdődnek a pythói játékok. Aki forrásokból szokott dolgozni: az tudja csak méltatni Mező könyvét. Az amsterdami olympia szellemi versenyének szakértőkből álló bizottsága ki is jelentette, hogy e tárgyú, ilyen alapos mű még sehol nem jelent meg. Mező a megnevezett 63 külföldi (többnyire terjedelmes) forrásművön kívül felhasználta az idegennyelvűek számára hozzáférhetetlen magyar munkálatokat is. Ezek, szám szerint 37-en, jórészt nem is könyvek, hanem értekezések, amelyeket sokfelől, számos folyóirat sok-sok évfolyamában kellett szerzőnknek felfedezni. Annál nagyobb érdem, hogy szegény testnevelési irodalmunkat ilyen nagyszabású összefoglaló művel gyarapította. De könyve korántsem kompiláció. A tömérdek adat holt organizmusát a filológus és a müvelődéstörténetíró szellemével kelti életre. Az olympiák ezerévesnél hosszabb életét, az óriás anyag teljes ismeretével, korszakokra osztja: a Herakles nevéhez fűződő őskorszakot a spártai befolyás kora követi (Kr. e. 776—468), az aranykor után a még elég fényes ezüstkor jő (400—338), majd beáll a hanyatlás, a római uralom, Néró erőszakos, csúfos szereplése után folytonos sülylyedés; 393-ban Kr. u. Theodosius császár betiltja a játékokat. Másfélezer évig „néma csend..." A klasszikusoknak nem kellett ilyen sokáig várniuk a feltámadásra, Shakes-20*