Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Teleszky János: A magyar állam pénzügyei a háború alatt. Ism.: Domanovszky Ákos 296

történeti irodalom. 299 lembe, akkor megállapítható, hogy (aranykoronában számítva) úgy a valódi összes kiadások, mint a háborús kiadások, legnagyobb emelkedésüket — természetszerűleg — a háború első évében mutatják, csúcspontjukat pedig a második háborús évben, 1915—16-ban érik el; ettől kezdve lassan csökkenő tendenciát mutatnak. Viszont a korona belső vásárlóereje alapján vizsgálva, mindkét szám 1914—15-ben a legmagasabb, a későbbi években viszont erősen csökken. A háborús kiadásokon felüli állami kiadások már 1914—15-ben a költségvetési előirányzat mögött maradnak, a további években viszont az aranyparitás, alapján lassabban, a pénz vásárlóereje alapján rohamosan csökkennek, annyira, hogy ez utóbbi számítási mód alapján a háború végén a békebeli összegeknek Vi részét sem érik el. Teleszky szükségesnek is tartja az ezt lehetővé tevő takarékossági politikát védelmébe venni, hivatkozva arra, hogy kisebb takarékosság csak az infláció növelésével lett volna lehetséges, már pedig „az infláció okozta bajok és károk mértani arányban nőnek akkor, amikor az infláció terjedelme számtani arányban nő". Emellett figyelembe kell venni azt is, hogy a hadviselés nagy szükségletei egyáltalában nem lettek volna kielégíthetők a takarékosságnak minden egyéb téren való legszigorúbb keresztülvitele nélkül, és végül — ami a legfontosabb — a háború alatt nem lehetett a bekövetkezett összeomlásra gondolni, még kevésbbé erre spekulálni. Katasztrófapolitika lett volna nem teljes erővel odahatni, hogy a háború után a rendes, mederbe való visszatérés lehetőleg könnyen legyen keresztülvihető. Az önálló, magyar pénzügyi kormányzat körében felmerült kiadások részletezését Teleszky minuciózus alapossággal végzi el. A közölt gazdag anyag — itt éppúgy, mint később a bevételeknél — széles körben sok érdekes bepillantást enged a szociális és gazdasági viszonyok alakulásába. A polgári igazgatás kiadásainak néha már túlzottan részletes tárgyalásával szemben azonban aránytalanul keveset tud mondani a kiadások legjelentékenyebb csoportjáról: a hadügyi kiadásokról. Ennek oka az, hogy a monarchia széthullása következtében a közös zárszámadásoknak tervezett utólagos összeállítása végleg elmaradt, és így a közös minisztérium által mozgósítási hitel címén igénybevett összegek részletes felhasználási módja nem állapítható meg. Természetes következménye ennek, hogy a háború költségeinek szabályszerű, hivatalos végleges megállapítása és a két állam közötti végelszámolás sem ejthető meg. Pedig ennek a végelszámolásnak az idejére halasztották el a háború finanszírozásának kérdésében a két állam között felmerült számos vitás pontnak a végleges tisztázását is. Az összeomlás a háború alatti ideiglenes megoldási módokat a tervezett felülvizsgálat és korrekció nélkül véglegesítette.