Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Csóka Lajos: Sopron vármegye katholikus egyházi és tanügyi viszonyai III. Károly és Mária Terézia korában. Ism.: Tóth László 288

történeti irodalom. 289 1928; v. ö. Századok, 1928. 861—2. 11.) s a derék kezdeményezésnek immár méltó követője is akadt. Mindazt, amit ott különösen a probléma megválasztását illetően elmondottunk, felesleges itt még egyszer ismételni, mert a szerző a probléma meglátásában és a feldolgozás módszerében Vanyó nyomain halad. A magyar katholicizmus története a XVIII. században kétségkívül egyike, ha nem éppen a legjobban elhanyagolt területe a magyar egyháztörténetírásnak. Az előttünk fekvő munka szerzője különösen elismerésre méltó munkát végzett tehát, amikor szerencsésen körülhatárolt problémáját, dacára a fogyatékos tudományos előmunkálatoknak elismerésre méltó sikerrel oldotta meg. Az egyházlátogatási jegyzőkönyvek eddig kiaknázatlan anyagából színes és meggyőző, az élet sokféle vonatkozásaira kiterjeszkedő képet tár olvasói elé. Munkájának gazdag anyagát nemcsak Sopron vármegye, vagy a győri egyházmegye historikusa használhatja majd Igen hasznosan, de az egyetemes magyar egyháztörténet számára is bő tanulságokkal szolgál, egyes fejezetei pedig jogés. gazdaságtörténeti szempontból is figyelemre méltó eredményekkel szolgálnak. A kezdő író tapogatódzó bizonytalanságát azonban érezni több helyen. Néhol feleslegesen magyaráz, másutt meg aránytalanul rövidre fogja mondanivalóját. így a „iurassor" (iuratus assessor = megyei esküdt) rövidítést nem lehet feloldatlanul hagyni. Hasznos lett volna a canonica visitatiók megfelelő helyeinek esetleg teljes törlésével támogatni a templomok műtárgyainak leírását, amely ma nagyon is szűkszavú. Hasonlóképen kár, hogy nem közli egész terjedelmében legalább a nagyobb plébániai könyvtárak jegyzékét. Pedig ez nemcsak irodalomtörténeti és bibliográfiai szempontból volna fontos, de hű képet nyújtana a magyar alsópapság theológiai képzettségének belső megismeréséhez is. A XVIII. századi magyar-francia szellemi kapcsolatok történetéhez is, mennyit mond az a szűkszavú megjegyzés (41. 1., 1. jegyz.), hogy a visitator 1781-ben Császárfalun Fleury, Középpulyán pedig Dumesnil munkáit találta a könyvtárban. Tehát a francia janzenizmusnak, valamint a jezsuita theologiának főművei ekkor már elérkeztek a magyar plébániai könyvtárakba is. A további kutatásokat nagyon megkönnyítette volna, ha a szerző a canonica visitatiókban előforduló plébánosoknak a nevét, az esetleg rendelkezésére álló biográfiai adatokkal együtt közölte volna. Egyik-másik nyitva hagyott kérdésére is talált volna feleletet a szakirodalom nyomán. Vájjon a győri szeminárium filozófus növendékei tantárgyaikat a győri akadémián hallgatták-e (38. 1.), erre bőséges adatot találhat a szerző Németh Ambrus kitűnő munkájában (A győri [királyi] tudomány-akadémia története, Győr, 1897—99.), amelyet éppen úgy nem találunk forrásai között, mint Steinhuber (Steinhuber Andreas: Gesohichte des kollégium Germanikum-Századok. 1929. VII—VIII. füzet. 19