Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Divéky Adorján: A Lengyelországnak elzálogosított XVI. szepesi város visszacsatolása 1770-ben. Ism. Bruckner Győző 290

290 történeti irodalom. 290. Hungarikum in Rom, I—II. Band, II. Auflage, Freiburg, 190(5.) és Verese Endre (Matricula et acta Hungarorum in universitatibus Italiae studentium. Vol. II. Budapest, 1917.) munkáit a római német-magyar kollégium győri növendékeinek felemlítésénél. Hasznos lett volna figyelmét kiterjeszteni a templomokat építő művészek személyére is, természetesen levéltári kutatásokra támaszkodva. Hogy ez mennyire nein lett volna meddő dolog, bizonyítja Kapossy János munkája (Barokk művészetünk olasz kapcsolatainak kérdéséhez, az Országos Magyar Régészeti Társulat évkönyve, II. kötet, 253. 1.), aki a lorettomi szerviták templomának építését 1653-ra teszi, tervezőjét is megállapítja Carlo Martino Carlone (1616—1667.) comoi származású művész személyében. Csóka kisebb hibái és hiányai mellett is jó és hasznos munkát végzett. Remélhetőleg ő is hamarosan követőre talál. Eleősorban a magyar egyháztörténetírás tekint őszinte várakozással a pannonhalmi főiskola további, hasonlóképen sikerült munkálatai elé, amelyek megérdemelnék, hogy „Pannonhalmi Füzetek" gyűjtőnév alatt sorozatba foglaltassanak, eredményeiket pedig (Sopron megye története szorosan érdekli az osztrák történetírást is!) idegen nyelvű kivonat tegye mentül ismertebbé. Tóth László. Divéky Adorján: A Lengyelországnak elzálogosított XVI. szepesi város visszacsatolása 1770-ben. A Magyar Tudományos Akadémia Lévay-díjával jutalmazott pályamű. Kiadja a Szepesi Szövetség központja és miskolci osztálya a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával. Budapest, 1929. 199 1. A tőlünk elszakított, de el nem idegenített Szepesség nagyon változatos és kultúrhistóriai szempontból szinte páratlanul álló történelmét kutatni és feltárni továbbra is. elsőrendű kötelességünk, nehogy a tárgyilagosságot teljesen nélkülöző cseh és már-már pán-germán szellemet is lehelő újabb német tanulmányok sovinisztikus és teljesen szubjektív beállításba helyezzék a Szepesség azon történetírását, amely becsülettel — sine ira et studio — szolgálta eddig a tudományt. Divéky Adorján munkája, bár már 1919-ben kiadásra készen volt — hiszen akkor nyerte el vele a Magyar Tudományos Akadémia Lévay-díját —-, nem jelenhetett volna meg alkalmasabb időben, mint most, amikor avatatlan kezek még a Szepesség történelmét megmásítani is megkísérlik. A Lengyelországnak elzálogosított XVI. szepesi város visszacsatolása történetének megírására leghivatottabb volt éppen Divéky, ki egész életét a lengyel-magyar kultúrkapcsolatok feltárásának szenteli. Lengyel és magyar nyelvekben megjelent tanulmányokban és önálló munkákban egészen új és eredeti szemszögből nézve tárgyalt meg nem egy