Századok – 1929-1930

Értekezések - GLASER LAJOS: Dunántúl középkori úthálózata - 257

284 glaser lajos. városán03

1

át Lórévnek tartó vonal tekinthető legfeljebb ilyennek. Említi Csépnél IV. László 1283. évi oklevele.03

6 Az Esztergomot elkerülő tát—dorogi vonal tipikus álút 191. ugyan, de csak akkor kezdik használni, mikor már Buda a főváros, Róla szól az esztergomi konvent 1272. évi83

7

és 1297. évi838 oklevele. Ε jelenség okát részben az ország főpiacának vonzóerejében, részben az útkényszernek a vámkényszernél erősebb voltában kell keresnünk. * * * A felsorolt adatok alapján ilyennek képzelhetjük Dunántúl középkori úthálózatát. Hogy a valóságban ilyen volt-e, nem tudjuk. Ezt az ezután felmerülő támogató vagy cáfoló adatok fogják eldönteni. Ütsűrűség szempontjából négy részre oszthatjuk fel ezek szerint területünket. A legsűrűbb Zalamegye úthálózata. Oka részben az, hogy ez a középkori Dunántúl legsűrűbben lakott területe, részben, hogy a megyét éppen közre veszi a két olaszországi út. De nem kis szerepet játszik ebben a megye domborzatának erős tagoltsága, mely az aprófalvií, de sűrű településnek is főoka. Alig kisebb ennél a rábántúli Vasmegye északi és Sopron déli területe, melyre Ausztria közelsége van hatással. M oson és északi Sopron megyében ezt a hatást a Hanság és Fertő, illetve ezeknek közlekedésföldrajzi értelemben vett * árnyéka nyomja el. A nyugati és olasz főutak e két vonzásterületét, mint átmenet kapcsolja össze az a rész, mely a Komárom—Pápa—Lőd 1 vonaltól nyugatra esik. Vasmegyének a Pinkafő—Veresvár—Üjvár—Rákos—Muraszombat vonaltól nyugatra eső részéről az adatok hiányossága folytán biztosat nem mondhatunk. A valószínűség szerint mint a gráci-medencének az olasz és osztrák utak hatásától mentes vonzástárületén aligha lehetett valami nagy úts.űrűség. A haftnadik terület két földrajzi tájat foglal magában: ι a Középhegységet és a Mezőföldet. Az egyik meglehetős ritkán lakott, erdős-hegyes terület, mely meglévő úthálózatát is csak ι % Buda, Esztergom, Komárom, Győr, Pápa, Veszprém és Fejérvár gazdasági jelentőségének köszönheti. A másik alföldjellegű, még az akkori viszonyokhoz képest is extenzív művelési terület. mely útjait szintén cs.ak a határán fekvő városoktól kapja, 935

Csánki: III. 313—4. 936

Ilazai okmtár VI. 296; VIII. 234. 937

Wenzel: XII. 64: „magnam viam que veniet de villa Dorogh et vádit in villám Taat nominatam". Hasonlóan Tud. Akad. Mircse-féle gyűjteményben. 938

Wenzel: XI. 286: „publicas vias scilicet Strigoniensem et Kamariensem".