Századok – 1929-1930

Értekezések - GYALOKAY JENŐ: A tömösi ütközet 1849 március 21-én 237

a tömösi ütközet 1849 március 21-én'. 249 ugyan nem volt szerencsés gondolat, mert a kartácsok töltelékgolyói, a mély hóba fúródván, nem pattogtak tovább. Általában véve az ágyútűznek az ütközet első és második fázisában nem volt valami nagy hatása.1 A magyar különítmény bal szárnya csakhamar szemtől-szemben állott a 41. gyalogezredbeli Landwehrzászlóaljnak a mély vízmosás mögött elhelyezkedett csatárláncával. Az osztrákok bal szárnyán Igálffy százados zászlóalja vitézül megállotta a helyét, ellenben az előbb említett Landwehr-zászlóaljnál aggasztó tünetek, a bomlás félre nem ismerhető jelei mutatkoztak, amit részben annak is lehetett tulajdonítani, hogy ez a különben is másodrangú zászlóalj, az utóbbi napokban csaknem szakadatlanul előőrsön volt s ennek, de meg a koplalásnak következtében is, teljesen kimerült. Csatárlánca, a sűrű bozóttal telenőtt vízmosás mögött, nagyon jó helyen állott. A zászlóalj zöme fedett helyen volt s mégis ez fordított legelőször hátat az ellenségnek. Van der Nüll ezt látva, odaküldötte Schmid főhadnagy dandárvezérkari tisztet, megparancsolva neki, hogy a visszaözönlőket tartóztassa fel és szedje össze. Ámde Schmid az egész zászlóaljban már csak egy tisztet 'talált, az is elől volt a csatárláncban. A főhadnagy megpróbálta, hogy nem lehetne-e a hátráló zászlóalj maradványait előre vinni a vízmosás mögé. De bizony minden fáradozása csődöt mondott, mert egy őrmestert és még valami 20—30 embert, leszámítva, mindenki kisiklott a kezéből és megugrott. Mikor Schmid újra előre ment a csatárlánchoz, a még ott kucorgó katonákat a nagy hidegtől megdermedve s az éhségtől teljesen elgyöngülve találta, annyira, hogy már a puskájukat se tudták elsütni. A katonák végül is eldobták a puskát s leültek vagy lefeküdtek a hóba s vagy ott pusztultak, vagy foglyul estek. Van der Null most, a jobb szárny kritikus helyzete következtében, elrendelte a visszavonulást. Szerencséjére a magyarok vajmi lanyhán üldözték a hátrálókat, úgyhogy azok egy második állásban (Ή.) is meg tudtak állapodni. Igaz, hogy ott, jobb szárnyuk fedetlen volta 1 Kővár y szerint (i. h.) magyar részről egy Molnár Ádám η ovii székely tűzmester nagyon kitüntette magát. (Ez a Molnár később hadnagy és a 3. ez. háromfontos székelyüteg parancsnoka lett.)