Századok – 1929-1930
Értekezések - GYALOKAY JENŐ: A tömösi ütközet 1849 március 21-én 237
250 gyalókay jenő: — a tömösi ütközet 1849 március 21-én. miatt, csak egy félórára vethették meg a lábukat; azután pedig a harmadik és utolsó állásba húzódtak vissza. Ez az állás (I.) a felsó'tömösi veszteglőháznál volt, még pedig olyanformán, hogy a még valóban rendelkezésre álló 31/IIL és 41/III. zászlóalj az út mindkét oldalán; 2 ágyú közvetlenül az út mellett, kettő a közeli magaslaton (jobbra), a két tarack pedig a vámház mögött helyezkedett el. A 41. gyalogezred Landwehr-zászlóaljara és a 62. gyalogezred III. zászlóaljára — mint már hallottuk — nem lehetett számítani s így a harcnak ebben a harmadik fázisában, a dandárnak csupán a fele volt Van der Niill kezében. A hadtest zöme már akkor régen fenn volt a predeáli hágón, de parancsnok és vezérkari főnök nélkül, mert Kalliány — mindjárt a harc kezdetén — lóra szállott és egy dragonyosszakasz fedezete alatt Oláhországba sietett. így tett Maroicic őrnagy, vezérkari főnök is, aki átadta hivatalát Teutsch őrnagynak, ugyanannak, akit egyszer már kitúrt ebből az állásból. Teutsch egyetlen útasítása, amelyet Schmid főhadnagy útján Van der Nüllnek küldött, így hangzott : „Sagen Sie dem Obersten Van der Nüll, er solle sich bis zum letzten Mann halten." Természetes, hogy ez a parancs, az osztrák csapatok el kényszeredett allapota folytán, nem volt végrehajtható, jóllehet a magyarok előnyomulása vontatva és elég rendetlenül történt, úgyhogy valami gyors és iiíryes ellentámadás a legnagyobb zavarba hozhatta volna őket. Ilyesmiről itt, természetesen, szó se lehetett, sőt további helytállásról se. Van der Nüll tehát megkezdette az állás kiürítését. Először a két tarackot, azután az egyik ágvússzakaszt indította Predeálra. Utána jött a 41. gyalogezred III. zászlóalja, legvégül pedig a 31. gyalogezred III. zászlóalja. Az állásban csupán a másik ágyússzakasz maradt, egy kisebb gyalogos és lovas osztag fedezete alatt.1 El kell ismernünk, hogy a mindenkor kiváló es. kir. tüzérség itt is kitett magáért. A szakasz, bár lövőszere már fogytán volt, mégis a helyén maradt s az utolsó két kartáccsal mindaddig várt, míg a magyarok legközelebbi tömött csapata 120—130 lépésnyire meg nem közelítette. A kedvező pillanatban kilőtt két kartács nagy 1 Az 1. sz. háromfontos üteg jelentése. (Κ. Α.: F. Α. 1849. Fase. XIIIB. Ν' 74.)
