Századok – 1929-1930

Értekezések - VISZOTA GYULA: Kossuth Lajos és a Pesti Hirlap 5

KOSSUTH LAJOS ÉS A l'ESTI HÍRLAP. £> tehát arra a következtetésre juthatott, hogy Kossuth szerkesztése fogja a lapot a legérdekesebbé és kapóssá tenni. Azonnal Bécsbe utazott, hogv kipuhatolja, lehetséges volna-e öt szerkesztőnek szerződtetni; arról ugyanis bizonyos lehetett, hisz Kossuth szegény ember volt, keresetre rá volt szorulva, hogy ha megvan ÍIZ engedélye, Kossuthot megnyeri. Az azután igaz lehet, hogy Kossuth szerkesztőségét azzal az ötletével nyerhette meg, hogy tollát a cenzúra útján lehetne a legjobban ellenőrizni. Ez tetszetős volt, ezt legfelsőbb helyen szívesen vehették. így kapta meg Kossuth szerkesztőségére a szóbeli engedélyt. Ezt Majláth a nádorral szemben egész biztosan nem merte volna megadni a saját felelőségére. S itt merül fel a kérdés, ki volt tehát Landerer pártfogója. Amint a nádor alábbi egyik iratában megjelöli és Majláth erre adott válaszában beismeri:1

herceg Metternich Kelemen, az államkancellár volt. Metternich elé azonban Landerer kérése hogyan juthatott! Mint Szögyénv helyesen megjelöli s amint Kosuthnak Zsedényihez írt levelei igazolják: Wirkner Lajos volt Landerer legfőbb támogatója. Wirkner útján lett pártfogója Gervay József, az államtanács előadója és az államtanácsi iroda vezetője, aki viszont megnyerte herceg Metternichet pártfogónak. Metternich szólt érdekében gróf Majláth Antal kancellárnak, ő viszont, a sima elintézés miatt, megbeszélte az elintézés módját Szögyényvel, aki az engedélyre vonatkozó iratot tényleg el is készítette. A nádort ugyanis nem kérdezhették meg, mert már többször határozottan nyilatkozott újabb politikai lap engedélyezése ellen, de akadályra talált volna a kérés az államtanácsnál is, ugyanezen okokból, mert ismerték a nádor nézetét, tehát úgy kellett elintézni „ex concluso praesidii". Ezt Majláth a következmények miatt nem merte volna megtenni felsőbb határozott parancs nélkül. 1 Ezt igazolják Széchenyi naplófeljegyzései is. 1843 febr. 22-én azt írja Metternichről. hogy Kossuthtal (engedélyezvén szerkesztőségét) kellemetlen helyzetbe kerültek. Ezt restelték és azt hozták mentségükre, hogy ravaszságból tették ezt, hogy Kossuthot így ellenőrizhessék, de azt is gondolták, hogy Kossuth erélyesebb hangja a nyugtalankodó gazdagokat a kormánykarjai közé kergeti. 1843 április 8-án meg, amikor Metternich Batthyány Lajos eljárása miatt kelt ki, úgyhogy Széchenyi is értsen belőle, t. i. hogy ne mászkáljanak Magyarországon fáklyákkal, megjegyzi Széchenyi, hogy Kossuthnak nem lett volna szabad az újságszerkesztést megengedni. Századok, 1929. I—III. füzet. 2