Századok – 1929-1930
Értekezések - VISZOTA GYULA: Kossuth Lajos és a Pesti Hirlap 5
18 VISZOTA (iYL'LA. Ugyané pártfogók útján érte el Landerer azt is, hogy Kossuth lehessen a szerkesztő. Majláth, a magas pártfogóra való tekintettel,'azután szóban adta meg ehhez az engedélyt Landerernek, aki most sietett haza és december legvégén tényleg meg is nyerte Kossuthot szerkesztőnek. Kossuth előadása tehát szószerint igaz, amikor Felelet gróf Széchenyi István-nak című védelmi iratában kifejti azt, hogy a Pesti Hírlap nem mint ellenzéki orgánum született, hanem azzá lett; rámutat arra, hogy az a lap, mely ellenzéki orgánumnak készült, egy jó barátjáé (Szentkirályié) lett volna, amelyben ő neki is lett volna szerepe. Majd Landerer lapjáról így nyilatkozik: „Időközben Landerer Lajos úr a Munkácsy úr által kiadott Sürgöny kiadótulajdonosi jogának, a volt tulajdonos hozzájárulásával, magára átruházását legfelsőbb helyen megnyerni szerencsés volt és a szerkesztés is elrendeztetett és a hírlap kiadását megelőzve közrebocsátott programma is elkészíttetett, midőn Landerer úr azon ötletre jő, hogy hírlapjának szerkesztésével engem kínáljon meg. És a mult (1840) december 28 vagy 29-ik napja volt, midőn Landerer úr azon kérdéssel lépett szobámba: nem volnék-e hajlandó januári us kezdetével mindenesetre megindítandó Pesti Hírlapjának szerkesztését magamra vállalni! Kérdésre viszont kérdéssel feleltem: ha meggondolta-e, hogy szerencsétlen nevem bizonyos helyeken nem a legjobb ajánló, s nem tart-e tőle, hogy ha lapjának szerkesztését én reám bízza, a Pesti Hírlap napvilágot soha nem lát? „Természetesnek fogja ön találni — felelt Landerer úr — hogy mielőtt önt megszólítanám, erre nézve magamat biztosítani el nem mulasztottam. Én tegnap este érkeztem Bécsből s ott — megvallom — egyenesen a végett voltam, hogy biztos legyek, nem veszélyeztetném,-e a legfelsőbb leír. engedményezést, ha szerkesztőnek önt kérném meg? És örömmel értesítem önt, hogy e járatban alkalmam volt tapasztalni, miképen a kormány jelenleg azon meggyőződésből indul ki, hogy «Magyarország alkotmányos ország lévén, azt máskép kell kormányozni, mint az ausztriai örökös tartományokat, s hogy a magyar nemzet hosszas alkotmányos élet után τη egér ott annyira, miszerint minden véleménynek, a méltányosság, törvényesség és illendőség határai közt (mire hiszen felügyelni a censuráravan bízva), szabad kifejezés engedtessék»." (Az idézőjel alatti szavak teljesen olyan nagyhangú kijelentések, amilyenekkel Metternich szokott bölcselkedni.)
