Századok – 1929-1930
Értekezések - VISZOTA GYULA: Kossuth Lajos és a Pesti Hirlap 5
16 VISZOTA (iYL'LA. tudja a kancellária az.t, hogy Landerer lapjának a szerkesztője Kossuth lesz, akkor Szentkirályi újságjának tárgyalásakor, november 2y-én a királyhoz intézett felterjesztésben nem mutatott volna rá azon okokra, mily veszélyes lehet ily lap, amelyet Szentkirályi és különösen Kossuth szerkeszt. 2. Megállapítható, hogy Sedlnitzky, aki Landerer német lap iránti kérésénél 1839-ben tényleg közbenjárt a királynál, a magyar újságnál ezt nem tette meg. De Sedlnitzky Kossuth szerkesztése mellett nem is foglalhatott állást. Hogy tehette volna ezt november 12-én, amikor október 12-én, de különösen november 20-án felhívta jelentésében a királyt arra, hogy Kossuth kezében egy újság mily veszélyes volna? Hogy tehette volna ezt, amikor a Pesti Hirlap megjelenése után ismét felhívja a figyelmet Kossuth üzelmei re1 ? 3. Majláthról sem tételezhető fel — ha ő tudja, liogy Kossutii lesz Landerer újságjának szerkesztője —, hogy a november 12-i engedélyezés után november 29-én olyan jelentést adjon Kossuthról, amilyent adott, hisz akkor következetlenségéről a legnagyobb bizonyítékot adta volna, amelyet a Pesti Hirlap megjelenése után bizonyosan legalább is szemére hánytak volna. Biztos tehát, hogy Kossuth neve csak később került szóba, még pedig csak 1840 december második felében. Sem Wirkner, sem Szögény állítása nem fedi egészen a valóságot, mert nem Sedlnitzky volt a pártfogó és az sem felel meg az igazságnak, hogy Landerer a november 12-iki tárgyaláskor azzal kapta meg az engedélyt, hogy Kossuth lehessen a szerkesztő, hanem úgy, hogy maga Landerer legyen az. Kossuth esetleges szerkesztősége csak 1840 december 15-e után került szóba, amikor Landerertől a helytartótanács a kaucionális nyilatkozatot követelte. Minthogy Landerer 1841 elejével lapját meg akarta jelentetni, sürgősen hozzá kellett látnia a munkához. Ekkor kétségtelenül a szerkesztésről is határoznia kellett. Célja az volt, hogy lapja kelendő legyen. Ekkor nézett szerkesztő után; lehet, hogy tárgyalt is valakivel, de Kossuthtal nem és mással sem puhatolodzott Kossuth véleménye iránit. Egész biztos, hogy tudomása volt Szentkirályi mozgolódásáról s hogy ebben Kossuth is részes; azt is tudhatta, hogy Szentkirályi nem kapott engedélyt; tudta azt is még a Törvényhatósági Tudósításokból, hogy Kossuth az írásnak mily nagy mestere: mint üzletember