Századok – 1929-1930

Tárcza - Domanovszky Sándor: Trónbetöltés és ducatus az Árpád-korban 210

TÁRCA. 211 zonyítékokat megvizsgálják, a szent király halála évére, 1095-re teszi, holott a szentté avatás majdnem száz évvel később, 1192-ben folyt le. Különös súlyt vet R. Kiss arra, hogy Laskai által idézett helye határozott pontokban sorolja föl a Szent László ellen állítólag elhangzott kételyeket. R. Kiss azt állítja, hogy én Laskai beszédét meg sem néztem és kioktat, hogy olvassam el előbb figyelmesen összes magyar vonatkozású beszédeit, s csak azután nyilvánítsak véleményt. Meg kell tehát mondanom, hogy a Laskai pontonkénti fölsorolásának semmi bizonyító ereje nincs, mert aki akárcsak ezt az egy beszédet elolvassa, vagy csak futólag lapoz is a többiben, annak mindjárt szemébe szökik, hogy Laskai szónoki fogása az enumeratio. Az egész kötet csupa 3—4—5 pontos enumeratio, anélkül, hogy ezeknek bármi reális jelentőségük volna! Felvetem azt a kérdést is, ha a szenttéavatási jegyzőkönyvet ismerte, mért érvel csak általános jellegű irodalmi idézetekkel? Aki az első érvre vonatkozó történeti cáfolatot olvassa, annak — ha csak egy kissé járatos középkori krónikánk szövegeiben —· mindjárt látnia kell, hogy az egész elbeszélés a krónikából van merítve, mégpedig a R. Kiss által annyira lenézett Bécsi Képes Krónika szövegéből, mert annak interpolációjából veszi át Szent László megválasztását a kereszteshadjárat vezéi-évé, ugyanabban a kapcsolatban, mint ahogy az ott is előfordul, a cseh hadjáratot is említve! Ez teljesen elegendő Laskai történeti forrásértékének jellemzésére. Nem tudom osztani R. Kiss megható értékelését Aventinusról sem. Hogy ő sok magyar anyagot használt, azt nagyon jól tudjuk. De más a középkori író átvétele, aki szigorúan ragaszkodik az előtte fekvő szöveghez és más azé, akit már érintett a humanizmus szele: aki tehát nagy súlyt vet a stílusra és okoskodik is, forrásainak adatait tehát sokszor lényegesen átalakítja. Ezzel a kérdés lényege el van intézve. Legyen szabad azonban reflektálnom még két pontra, amelyekben R. Kiss becsületében érzi magát megtámadva!? Hogy Endre Pozsony-vidéki dukátusában nem hiszek, az természetes. Dukátus csak a királlyal történt megegyezés alapján, az ő hozzájárulásával keletkezhetett. Mai tudásunk szerint ilyen csak Béla visszatérte után keletkezett s az ország belső területén csak Erdélyben és a Tiszavidéken, majd a Dunántúl állott fönn. Endrét egy idegen uralkodó hozta be akkor s az ország határszéli területeit adta át neki, amelyek azonban seregeinek elvonulása után természetesen kisiklottak kezéből. Ami pedig a Géza-féle oklevelet illeti, rá kellett mutatnom a hibás idézetre. A kérdés lényege nem is a Magnus név, hanem az in primis hibás supremus olvasása. Minthogy 14*