Századok – 1929-1930
Tárcza - R. Kiss István: Trónbetöltés és ducatus az Árpádkorban 202
£04 TÁRCA. Figyelmeztetem azonban olvasóimat, hogy a felsorolt idézetek nem merítik ki a bizonyítékok sorát. Aki esetleg még ezután is kételkedik, olvassa el figyelmesen Laskainak legalább is összes magyar vonatkozású beszédeit és osak azután nyilvánítson véleményt! A legnagyobb sajnálatomra Aventinus-t illetőleg sem tudok egy véleményen lenni Domanovszky Sándorral. Én Aventinust nem a nálunk szokásos módon, indexből ismerem, hanem elolvastam betűről-betűre és kiírtam összes magyar vonatkozású részeit, mert azokat igen becseseknek tartottam már csak azért is, mert a bajorokkal volt, a legállandóbb barátságos összeköttetésünk. Meggyőződtem arról, hogy a korunkra maradt források adatait pontosan, becsületesen használta fel és a már ismert krónikákon és évkönyveken kívül felhasznált ismeretleneket (valószínűleg egy ismeretlen magyar krónikát is!) felhasználta a fejedelmi, püspöki és kolostori levéltárakat, közöl igen régi magyar vonatkozású okleveleket is, ezeknek alapján hitelt érdemel azon részleteiben is, hol forrásait nem ismerjük. Magyar vonatkozású részei (melyekből igen keveset használt fel Szabó Károly, még kevesebbet másodkézből Pauler Gyula, egyetlen értékes adatát Marczali Henrik) kitesznek 7—8 ívet. Ha Domanovszky Sándor képes lesz egyetlen magyar vonatkozású adatára rosszhiszemű hamisítás, ferdítés vagy tendencia bélyegét rásütni, akkor joga lesz róla lekicsinylőleg nyilatkozni. Hogy hitelét hogyan ítélem meg, elmondom a következő jellemző dolgot. Lukinich Imre barátom tanuskodhatik arról, hogy a székelykérdésről bejelentettem egy előadást. Elmondtam neki azt is, hogy mire jutottam abban a kérdésben, mellyel gyermekkorom óta állandóan foglalkozom. Mikor évtizedes ruminálás után megnyugtató eredményre jutottam, bejelentett előadásom mégsem tartottam meg, mert közben olvasni kezdtem Aventinust, aki arra intett, hogy rossz nyomokon járok, mert az ősi hagyományt nem szabad eldobni. Szerinte ugyanis a hunok és avarok két részre oszlottak. Egyiket a Dunántúlra telepítették, a másik Dáciába vonult és ott maradtak a honfoglalásig. Ex time nomen eorum extinctum est. íme, itt a kulcsa a dunántúli és erdélyi székelyeknek, a dunántúli és székely nyelvjárás hasonlóságának ! Kezdetben bizony nem tetszett a dolog, mert ellenkezett elméletemmel, de miután Aventinust végigolvas-