Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Veit; Ludwig Andreas: Zur Säkularisierung in Nassau-Usingen. Ism.: Tóth László 192

194 TÖRTÉNETI IRODALOM. 194 Más kérdés, és ez az, ami a történetíró érdeklődésére joggal számot tarthat, hogy a szent birodalom egyházi territóriumainak belső állapota olyan volt-e, amely nemcsak politikai szélcsend idején, aminő a francia forradalmat megelőző század volt, biztosította a vegetatív fennmaradást, vagy pedig· ez intézmények és államalakulatok politikai, gazdasági berendezkedésükben rendelkeztek a további fejlődés feltételeivel. A tények ismerete nyomán bajos e kérdésre Veit optimisztikus igenjével válaszolni. Az egyházi fejedelemségek gyengesége elsősorban' nem abban rejlett, mintha politikai, de főleg gazdasági és közigazgatási berendezkedésük valami túlságosan a hasonló terjedelmű és szervezetű világi fejedelemségeké mögött állott volna egyenlő belső és külső előfeltételek mellett. Abban igaza van Veitnak, amikor szemben némely elődjének az egyházi fejedelemségekről vallott túlzóan sötét felfogásával, rámutat arra, hogy a belső állapotokat illetően nem volt valami túlságosan nagy különbség az egyházi és világi fejedelemségek között. Semmiesetre sem akkora, amely ez évezredes intézmények sommás eltörlését máról-holnapra egyszerre indokolttá tette volna. De igenis pusztulásra ítélte ezeket az intézményeket a lényükben rejlő ellentmondás, a francia forradalom politikai és katonai eseményei csak meggyorsították, akuttá tették az elmúlás folyamatát. Ez az ellenmondás pedig abból származott, hogy az egyházi fejedelemségek, eredetükben, fejlődésükben, állami életfunkcióikban a feudálizmus ittfelejtett maradványai voltak. A spirituális jellegű, dogmatikai tartalmú egyházi méltóságnak szoros és szükségképeni kapcsolata az államfői méltósággal és funkciókkal szükségszerűen mindkét intézmény rovására ment egy olyan korban, amely nem ismerte el magáénak többé az egyházi és állami életnek középkori értelemben vett dualizmusát. A francia forradalom itt csupán erőszakos lépéssel lendítette előre a fejlődésnek ezen a ponton több tényező lassító hatásával visszatartott folyamatát. Ha a szekularizáció pillanatnyilag anyagiakban súlyos kárt okozott is a német katholikus egyháznak, végső eredményeiben azzal, hogy a két kompetenciát, az államot és az egyházat, olyan viszonyba hozta egymással, hogy mindegyik szabadon haladhatott a fejlődés útján, a német katholicizmust a XIX. század folyamán a fejlődés nem sejtett magaslatára emelte. Ebben a fejlődésben pedig éppen a szekularizált Rajna-ment járt elől. Veit munkája részleteiben módszeresen dolgozza fel nagyrészt ismeretlen levéltári anyagát, kétségkívül jól használható forrása a helyi irodalomnak. Az a felfogás azonban, amellyel problémáját az aktuális politikával kívánja kapcsolatba hozni, éppen mert ellentétben van a történeti igazsággal, követésre méltónak éppen nem nevezhető. Egyik jellemző tünete ez annak a lázas nyugtalanságnak, amely a német nép szellemi