Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Veit; Ludwig Andreas: Zur Säkularisierung in Nassau-Usingen. Ism.: Tóth László 192

TÖRTÉNETI IRODALOM. 193 és az egyházi fejedelemség szekularizációjának történetéről írott hatalmas könyvével (Max Franz von Österreich, letzter Kurfürst von Köln,Münster, 1925, V. ö. Századok, 1928,830-40.11.) csaknem egyidejűleg jelent meg Ludwig Andreas Veit munkája a mainzi egyházi választófejedelemség összeomlásáról (Der Zusammenbruch des Mainzer Erzstuhles infolge der französischen Revolution, Mainz, 1927), amelyet nyomon követett szerzőjének a nassau—usingeni egyházi birodalmi szabad birtokok szekularizációjának előttünk fekvő története. Ez a probléma szorosan összefügg a szerző által már tárgyalt mainzi egyházi választófejedelemség szekularizációjának történetével. Veit jelen munkája szorosan körülhatárolt tárgykörénél fogva aligha számíthatna a Rajnavidék történetének keretein túl érdeklődésre. Az a módszer azonban, ahogy a szerző problémáját körülhatárolja és beállítja a német szekularizáció történetének egészébe, eredetisége miatt már szélesebb érdeklődésre tarthat számot. Veit mindjárt munkája előszavában Braubaehhal vitatkozik, aki a mainzi egyházi választófejedelemségről írott munkáját általában jónak s eredményeiben kielégítőnek mondja. Nem osztja azonban Braubaeh Veitnek azt a túlságosan optimisztikus felfogását, mintha a szentbirodalmi egyházi fejedelemségek nem rejtették volna már a francia forradalom előretörése nélkül is magukban a romlás okait és a pusztulás bizonyosságát. Braubachnak ezzel az állításával szemben Veit a historikusok egy csoportjára (J. Wille, Wild, Merkle, Zoepfl és másokra) támaszkodva az egyházi fejedelemségek állapotát a XVIII. szászad végén korántsem látja olyan sötétnek és pusztulásra kárhoztatottnak, legalább is semmiesetre se rosszabbnak a világi fejedelemségek belső állapotánál. Ebből a szerintünk a történeti tények által nehezen, vagy éppen nem igazolható állításából Veit kettős következtetést von le. Ha az egyházi fejedelemségek belső (politikai, közigazgatási és gazdasági) viszonyai nem állottak a világi fejedelemségekéi mögött, akkor jogtalanság és igazságtalanság volt azok megszüntetése pusztán a jobb adminisztráció ürügye alatt. Ez az igazságtalanság alap nélkül fosztotta meg tehát a német katholikus egyházat anyagi javainak legnagyobb részétől, ez a jogellenes cselekedet tehát el nem éviilhetően, ma is aktuális jóvátételt kíván Németország mai urai részéről. Nem követhetjük Veitot az aktuális politika terére, elmélkedve arról, hogy a német politika mai erőviszonyai opportunussá vagy éppen lehetségessé teszik, vagy tennék-e a szekularizáció kárpótlási ügyének ilyen késői felvetését. Az efajta kérdések komoly felvetését rendszerint nem a jog ereje, hanem a politikai erőviszonyok mindent mérlegelő exigenciája dönti el, ami a jelen problémát is csaknem teljesen megfosztja az aktuális megoldás lehetőségétől. Századok. 192!) IV- VI. füzet 13