Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Bálint Nagy István: Kolerajárványok Csanád vármegyében. Ism.: Varga Endre 177

180 TÖRTÉNETI IRODALOM. 180 kisebbnek minősíthető, ezek Csanád területén is kevés áldozatot követeltek, a megye levéltárában nem sok emléket hagytak s így nem kifogásolható, ha szerző — egy ily összefoglaló munkában — csak vázlatos áttekintésben emlékezett meg azokról. Szerettük volna azonban, ha az 1872—73. évi járvány lefolyásáról részletesebb leírást olvashatunk. Eltekintve attól, hogy ez — a megbetegedés, és halálozás abszolút (és természetesen relatív) száma s a halálozási arányszám tekintetében az 1831—32. évi mögött alig elmaradva — a magyarországi kolerajárványok között második helyen áll, mint egyúttal utolsó nagy kontinentális epidémia, a mellékkörülmények folytán is fokozott érdeklődésre tarthat számot. Ε kor az orvostudom ány történetének érdekes átmeneti korszaka. A XIX. század folyamán megnyílt új perspektívák dacára a belgyógyászat ez időben még 'a régi nyomokon halad. Egy, a M. T. Akadémia természettudományi osztálya által kiadott, éppen a járványok okával foglalkozó értekezésben például 1869-ben még a következőket olvashatjuk: „Mik tulajdonkép azon anyagok, melyek gerj vagy ragály alakjában járványos betegségeket létrehoznak és továbbterjesztetnek, oly kérdések, melyek eddigelé nincsenek egészen felderítve".1 De már közel az az idő, amikor e tudományág is gyors fejlődésnek indul, már kibontakozóban van a modern orvostudomány, mely a fertőző betegségek kórokozóinak kivizsgálása, a dezinflciensek tökéletesítése s a szérumkezelés kifejlesztése által a komolyabb természetű járványokat a következő évtizedek folyamán kul tárterületeken többé lehetetlenné tette. Az 1872—73. évi járvány azonban kor ban még oly közeli, hogy inkább orvosi, mint orvostörténeti szempontból érdemel figyelmet. Szerző tehát, amikor ennek ismertetésére is csak néhány rövid oldalat szánt, minden bizonynyal már e tanulmány keretein kívül esőnek tekintette a járványt s a tárgyra vonatkozó teljesebb anyagot talán a bevezetésben jelzett „Csanád vármegye közegészségügyének múltja" című, készülő munkája számára tartotta fenn. Szaktörténeti irodalmunk számos termékénél sajnálatosan tapasztalható, hogy a felsorakoztatott adatok nincsenek csoportosítva, egybeforrasztva, sőt a tulajdonképeni tárgyi részeket sokszor a témával csak igen laza kapcsolatban álló általános vonatkozási! szövegből kénytelen az olvasó összekeresni. Az előttünk fekvő könyv nem ily laza adatgyűjtemény s szerző mindig szigorúan a tárgy mellett marad. Ebben különben talán tiílságosan is ridegen jár el. A bemutatott járványellenes intézkedések, vagy egy-egy felkapott gyógymód felől legfeljebb a meritumot illetően mond rövid kritikát, tartózkodik azonban attól, hogy bővebb orvosi észrevételeket tegyen azokra. Ε célra pedig a hosszabb kitéréseket sem sajnálnánk, sőt igen 1 Dr. Rózsay József: Adatok a járványok oki viszonyaihoz (Értekezések a természettud. osztály köréből, XVIII. szám. 1869), 9. 1.