Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Nagy Imre: Szentes. Ism.: Fekete Nagy Antal 173

174 TÖRTÉNETI IRODALOM. 174 A történeti rész — amelyben a honfoglalásig' terjedő részt Csallány Gábor írta — a szerkesztőnek, Nagy Imrének munkája. Az eddig ismert adatok, a régebben hiányosan összehordott forrásanyag variálása az, megtoldva élénk képzelőtehetséggel és nyelvészeti fejtegetéssel. Nem más, mint a hiányos forrásanyag történetté alakított erőszakos összefércelése. tJj benne, hogy ma a város határát képező pusztákon fennállott helységek történetét kiilön-külön tárgyalja és hogy a birtokos családok történetét Nagy Iván munkája alapján szükségtelenül s,zokatlan terjengősséggel beszéli el. A szerző élénk stílusával századokat úgy ugrik, hogy csak a hozzáértők vehetik észre a nagy intervallum betöltetlenségét. A biztonság, amellyel ír, szinte kizár minden kétséget. Fábián-Sebestyén községnek Maróthy János által 1435 körül történt alapítását olyan szépen, részletesen és indokolva beszéli el, hogy kénytelenek volnánk elhinni, ha nem tudnók, hogy Fábián-Sebestyén a két szentről nevezett templomával már 1389-Jben (Csáky oklvt. 162. 1.) említtetik, mint kún szállás. Sajnos, sokkal nagyobb hiba az, hogy a híres — már Anonymus által is említett — bődi révnek a fekvését sem tudja, mert azt állítja, hogy a mai tiszai vashíd épült a helyén, holott minden szentesi nagyon jól tudja, hogy a bődi rév a mai Kucori-csárdánál lévő fahídnál volt. Ha mint elbeszélést tekintenénk ezt a részt, a szerző előadásmódja kétségtelenül megállaná helyét, azonban történeti fejlődésnek, okadatolásnak sehol semmi nyoma; még a bodrogközi, az újszentesi és a tengeren túlra való tömeges kivándorlások és a híres szentesi kubikusok kialakulásának gazdasági és társadalmi okairól sem kapunk felvilágosítást. A szorosan vett történeti rész után következik más szerzők tollából az egyes egyházak és intézmények története és a mai Szentes leírása. Kisebb és egyéb tévedésektől1

eltekintve, sikerültebb résznek volna mondható, de az olvasót mindúntalan megzavarja a rosszul sikerült és reprodukált fényképek halmaza. Sok minden van ebben a vészben: megtalálható a szentesi bélyeggyűjtők névsora, a városban 1921 óta elkövetett gyilkosságoknak a mű arányaihoz is terjedelmes felsorolása, írói lexikon, benne olyan „írók" felsorolásával, akik életükben egy sort sem írtak. Sikerült rész azonban az egészségügy· ről, mezőgazdaságról és a kereskedelemről szóló, valamint a történeti fejlődést visszatükröző szöveg kapcsán közölt statisztikai adatok feldolgozása. A 336 oldalnyi könyvet megszámlálhatlan sajtóhibán kívül 179 kép és ábra tarkítja, amelynek nagy része elmarad« 1 A szerkesztő az Igazságszolgáltatás című fejezetben mint jogvégzett ember dűlt betűkkel szedeti a magyar ezövegben a. „Drat est" „Dlártott" „Drutum est" szavakat, talán mert nem tudja, hogy az „Deliberatum est", „Deliberáltatott", magyarul „ítéltetett".