Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Purébl Győző: Szemelvények Magyarország városainak történeti följegyzéseiből különös tekintettel azok keletkezésére és középkori fejlődésére. Ism.: Mályusz Elemér 170

170 TÖRTÉNETI IRODALOM. 170 A Rövid közlemények rovatában B. Szabó Mihály az eredetileg Pozsony vármegyéből származó, s innen Esztergom vármegyébe került s még ma is létező Egyházpakai Andrássy alias Horváth-család eredetét, címerét s leszármazását ismerteti, Krónikás pedig Bors ispán (nem pedig /ó'ispán) kilétével és személyével foglalkozik, s e cikkel kapcsolatban legyen szabad dr. Szentpétery Imre: A borsmonostori apátság Árpád-kori oklevelei című munkára, s ennek 8. lapján az 1. jegyzetben felsorolt irodalomra, a Sopronmegyei Oklevéltár I. kötetére stb. Krónikás figyelmét tisztelettel felhívni. A Társulati Ügyek rovatában az 1927. évi közgyűlés leírását és a múzeum agilis igazgatójának, dr. Balogh Albinnak az 1926. évről szóló jelentését olvassuk, az irodalom rovatban pedig dr. Balanyi Györgynek a Katholikus Szemle 1927. évfolyamában: A magyar ferences provincia kialakulása címen megjelent cikkéne bő ismertetését-Végül meg kell még említenünk, hogy a közlöny ezen évfolyamához (helyesebben nédiai S ο ós Elemér cikkéhez) Esztergom elestekor, 1543-ban Frankfurtban megjelent és ma már ritka röpiratnak jól sikerült hasonmása van mellékelve. A derék munkát végző társulat Évkönyvének ismertetését azzal az óhajtással fejezzük be, hogy V. évfolyama ne 64 oldalas évfüzetecske, hanem legalább már egy 10 íves füzet legyen. Dr. Iványi Béla. Purébl Győző: Szemelvények Magyarország városainak történeti följegyzéseiből, különös tekintettel azok keletkezésére és középkori fejlődésére. (Megjelent a Budapest székesfővárosi VIII. ker. községi Gróf Széchenyi István felső kereskedelmi fiúiskola 1927/28. évi értesítőjében. 3—43. 1.) Régen írtak kevesebb szakértelemmel történelmi tanulmányt. Az összedobált, ijesztő tárgyi tévedéseket, értelmetlenségeket, amelyek mint egy szörnyű lázálom fantasztikus képei kergetik egymást, azonnal észreveszi minden műveltebb ember, még csak különösebb történeti iskolázottsággal sem kell rendelkeznie, csak józan ésszel és némi ítélőképességgel. Azt hisszük, felesleges minden egyes tévedést felsorolnunk. Erre már csak azért sem vállalkozhatunk, mert így bírálatunk kétszer oly terjedelmes lenne, mint maga az értekezés. Csak néhány példát idézünk tehát. Az író szerint „a magyarok betelepülésük alkalmával több várost építettek" s ezeket ..vásárhelyeknek" nevezték (8. 1.). Egy középkori krónikás történetszemléletébe bizonyára beleillik ez a kép, ma azonban már — évszázadokkal e primitív történeti tudat megváltozása után — nem tudjuk többé a félnomád honfoglaló magyar vitézeket városépítőknek elképzelni. A szerző jelentős szerepet juttat a városfejlesztés terén első királyunknak is, mondván: „Szent István volt az, aki a városok jelentőségét a leghatározottabb