Századok – 1929-1930

Értekezések - CUTOLO ALESSANDRO: Durazzói László nápolyi király 113

DURAZZÓI LÁSZLÓ NÁPOLYI KIRÁLY. 117 gondolta meg, hogy saját elhatározásából vissza fognak térni azok a szomorú állapotok, melyek Marozia és Teodora korszakát jellemezték. Néhány történetíró úgy véli, hogy Colonna és Savelli segélykérése indította Lászlót Róma elfoglalására; de a királyra, bár nagyratörö eszméi voltak, súlyosan ránehezedett az összes Anjoui uralkodókat jellemző pénzhiány és bizonyára nem hallgatott volna az olyan hívogató szóra, amely arra ösztökélte volna, hogy embereit s — ami nála még lényegesebb volt — pénzét is olyan ügyre pazarolja, amely nem a saját érdekeit szolgálta. A király valójában azért ment Rómába, mert tudta, hogy a nápolyi királyság, mint Szent Péter trónjának hűbére, nem nézheti közömbösen az örök város belviszályait; s mert helyesen átérezte, hogy egy vele szemben ellenséges indulatú pápa választása újra veszélyeztethetné azt az ingadozó trónt, amelyet csak néhány évvel ezelőtt aranyon és véren nagynehezen szerzett békével sikerült megszilárdítania. VII. Ince pápa megválasztásának, mélyet a bíborosok a lázadozó csőcselék zajongása mellett ejtettek meg, a király nem volt közömbös nézője; s hogy mekkora része volt e választásban, azt mutatja az a tény is, hogy a pápa s a római nép között ugyanaz év október 27-én kötött békében ő szerepelt mint döntőbíró, s ő adta át a pápának a Capitolium erődjét, melyet addig egyik tisztje, Troia grófja tartott elfoglalva. Egész Róma szabadítójaként ünnepelte a királyt; de a XIV. századi olasz városközségeket jellemző gyakori hangulatváltozás folytán a közvélemény csakhamar bizalmatlan lett irányában, s amikor újabb belviszályok miatt VII. Ince pápa Viterbóba menekült, a lakosság siirgetőleg visszahívta, abbeli félelmében, hogy Rómának a nápolyi király által való megszállása állandósulni fog. A néplélek nem volt képes megérteni, mennyire alaptalan ez az aggodalma, s hogy amitől annyira fél, azt az akkori olasz politikai viszonyok semmikép sem engednék meg. Ez a római szereplése kétségtelenül egyike László élete legszebb lapjainak, minthogy e föllépése folytán Nápoly uralkodója, aki évek óta mindig csak támogatást és segélyt kért a pápáktól, ez alkalommal a szentszék védője gyanánt szerepelt, akinek fegyverétől most a pápa várt segítséget, hogy ingadozó trónját megszilárdítsa.