Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - Ernst; Viktor: Die Entstehung des deutschen Grundeigentums. Ism. Váczy Péter 84

•87 TÖRTÉNETI IRODALOM. lépés, hogy tulajdonjogát a „Zwing und Bann" útján kiterjessze a földesúr akár az „Allmende"-re, akár magára a parasztbirtokra is. Ez állandó viszálykodást, pörösködést eredményezett, egy örökös oszcillálást a falubeli „terra saliea" urasági joga és a község joga között. S minél alsóbb rendből való az úr (Maier, Ritter), egy nagybirtokos hűbérese, annál rosszabb a helyzetük a parasztoknak. Mindezek mögött egy kettéhasadás észlelhető a középkori falu életében, mely megnyilatkozik az urasági birtok különleges fekvésében éppúgy, mint az „Allmende" kérdésében, avagy az egyes parasztbirtok jogállásában: a község és az uraság ellentétessége. „Dieser durch das Ganze hindurchgehende Riss muss zum Wesen der Gemeinde gehören..." (117. 1.) és föltesz egy intézményt, mely önmagában hordja ezt az ellentétet. Ez az ősi intézmény pedig nem lehet más, mint a „Sippe", a nemzetség és ez az ellentét nem lehet más, mint a nemzetség lényegében rejlő ellentét: a nemzetségfő szembenállása a nemzetség tagjaival, mint ahogy azt Caesar számunkra leírta. így éri el Ernst a végső konklúziót: „Das deutsche Grundeigentum ist aufgebaut auf der Zwing- und Banngewalt der Sippe" (119. 1.). Az új módszer a gondolatok finom összjátéka közben eredményesnek mutatkozott. Hiszem, hogy könyve új utakat nyit meg a szakkutatás számára, amely a „Grundeigentum" kérdésében immár megfenekleni látszott. Ernst példát nyújtott arra, mikép kell megközelíteni a történeti folyamat egy olyan fázisát, amelyre közvetlenül nincs semmi adat. Könyvének legnagyobb érdeme, hogy a nemzetséget a kérdés fókuszába tolta. A földesúr és az adózó paraszt viszonyának kialakulását a nemzetség kötelékéből levezetni, — pompás, eredeti gondolat, s van olyan jó, mint a „herrschende Lehre" magyarázata, amely, úgy látszik, csak azért ad meg minden jogot, szabadságot, magán földbirtoktulajdont a közszabadnak, hogy aztán ezeket a „Grundherrschaft" szent oltárán feláldozza. De vájjon csak ezen az úton állt volna elő a „Grundherrschaft'"? Ernst mintha hajolna erre a felfogásra: pedig a győzők által alávetett néprétegek természetes alapot nyújtanak a földesuraság kifejlődéséhez. A „servusokat" nem lehet figyelmen kívül hagyni. De lia ez így van, akkor Dopsch feltevése, hogy t. i. Caesar tudósításai nem zárják ki a germánoknál a „Grundeigentum" és a. „Grundherrschaft" létezését, fennállhat Ernst nézete mellett is, sőt azt kiegészíti. Ugyancsak kézzelfogható, hogy a parasztbirtok eredete nemcsak az „A.llmende"-ben keresendő; a szolganépek helyzetének fokozatos javulása erre vezethetett szintén. De akkor az sem állítható oly kiélezetten, hogy a nemzetség az, amiből kivált a német „Grundeigentum". Az sem világos egészen, hogy minek tekinthető, s hogyan állt elő a nemzetségfő, a későbbi helybeli uraság birtoka. Ha ugyanis nem az „All-