Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - Monti; Gennaro Maria: Dal dueceuto al settecento. Ism. Miskolczy István 88

•88 TÖRTÉNETI IRODALOM. mendek"-ből lett kihasítva, hanem mint Ernst megállapítja, kezdettől fogva megvolt, akkor már Caesar idejében is volt „Grundeigentum", egy primair, pozitív tulajdon fogalom; mert micsoda a „terra salica", ha nem „Eigentum". Ernst munkáját kétségtelenül a problémakör szűkítése befolyásolta. Ez az oka annak, hogy a régi, nemzetségi telepek vizsgálatánál egészen megfeledkezett az újabb, vagy éppen nem-neinzetségi birtokviszonyok tekintetbevételéről. Hogyan hatott egymásra az ősi, nemzetségi és az új, hűbéri szellem a község életében, mikép állt elő e kettő szintéziséből a középkori „Grundeigentum" — ennek a kölcsönhatásnak kidolgozását Ernst elmulasztotta. Pedig sok-sok finom megállapításra nyújtott volna ez is alkalmat. Váczy Péter. Gennaro Maria Monti : Dal duecento al settecento. Studi storico-giuridici. Biblioteca di Coltura Méridionale. I. Napoli. 1925. Alessandro Cutolo: Antonio Genovese. Bibi. di Coltura Mer. II. Napoli. 1925. 1925-ben indult meg Alessandro Cutolo szerkesztésében és a nápolyi ΙΤΕΑ kiadásában a Biblioteca di Coltura Méridionale című vállalat, mely célul Dél-Itália történetének behatóbb tanulmányozását és a politikai és tudományos élet kiválóságai működésének ismertetését tűzte ki. A vállalatban eddig négy kötet jelent meg — félévenkint egy kötet — s ezek közül jelen alkalommal az első kötetekről szándékozom beszámolni. Gennaro Maria Monti a fenti cím alatt hét tanulmányát foglalja össze, mely tanulmányaihoz az anyagot a nápolyi és a vatikáni levéltárak szolgáltatták. Az első cikk egészen helyi érdekű: a nápolyiaknál a hozományra vonatkozó középkori szerződéseket tárgyalja. Nápolyban a Piatea Capuana és a Piatea Nidi nemesi negyedekké fejlődtek, mintegy két nagy családot alkottak s közös szokásokkal különböztették meg magukat másoktól. A szerződések kettős célt szolgáltak: egyrészt a túlságos fényűzésnek akartak gátat vetni, másrészt a Patrimonium familiare-t a családnak megőrizni. A második cikk Raymundus Parthenopeusról, a híres jogászról szól, kit a németek a magukénak vallottak, pedig nápolyi születésű volt és ugyanott volt I. Károly idejében jogtanár. A harmadik tanulmány a legértékesebb, mely a vatikáni levéltárban található Anjou-formulárét ismerteti. Míg a középkori formulárék nagyrészt iskolai használatra készültek,, az Anjou-formuláre a kancellária használatára szolgált s a benne felhozott oklevelek nem költöttek, hanem autentikusak. Három részre oszlik: 1. konstitúciók, 2. a magasabb tisztviselők rendszabályai és 3. az Anjou-kancellária formuláréja,