Századok – 1927-1928
Történeti irodalom - Ernst; Viktor: Die Entstehung des deutschen Grundeigentums. Ism. Váczy Péter 84
•86 TÖRTÉNETI IRODALOM. akkor a parasztok darabkái úgy állnak elő, hogy a „kiemelt" közös földterületből minden egyes jogigénylő számára magán haszonélvezetre egy-egy „sors" lesz kiutalva. Az egyes paraszt joga pedig a közösség birtokjogában gyökeredzik: „das Recht des Einzelnen beruht auf seiner Zugehörigkeit zur Gemeinde" (58. 1.). Így jut Ernst az általánosan uralkodó felfogással ellentétbe: „die Annahme, dass der deutsche Bauer seine Hufe zuerst frei und unabhängig· besessen habe, stützt sich auf keine Quellenstelle" (95. 1.). A parasztbirtok, az „Eigentum", a közösségből vált ki, s mint másodlagos képződmény, éppen eredeténél fogva negative van meghatározva: ami nem „Allmende", az az „Eigentum" [ha pl. az „Allmende" osztás alá esik, akkor „zu Eigentum gemacht wird" (65. 1.)]. Innen van mindaz a homályosság, bizonytalanság, melyet ez a fogalom önmagába foglal. A parasztnak, mint a közösség tagjának, örökös joga van földjéhez (és nem mint a földesúr jobbágyának); de viszont ugyancsak ezért egész szabadon nem rendelkezhet vele, megköti birtokát a „vicini"-jog, megköti, hogy csak „während der Bänne" használhatja saját céljaira és még sok egyéb. A község belső életét, gazdasági tevékenységét pedig a „Zwing und Bann" szabályozza. „Die Zwing- und Banngewalt erscheint daher von Anfang an in engster Verbindung mit der ländlichen Gemeinde, deren wichtigsten Lebensdürfnissen sie dient und deren eigentlichen Lebensnerv sie bildet. Zwing und Bann muss deshalb so alt sein wie die Gemeinde selber." (43. 1.) Ε fogalom tisztázásánál mutatkozik Ernst módszerének minden erőssége és minden finomsága. Neki sikerült első ízben a „Zwing und Bann"-t, ezt a sokat vitatott fogalmat, a község életével szerves összefüggésbe hozni. A könyv középpontjában áll ez, mint a közösség egy végső alapeleme és ez az a forrás, melynek sugárzásában a középkori falu minden zűrzavara, földesúrral folytatott ellenségeskedése, jogok ingadozó, homályos egybegomolyodása értelmet nyer és előttünk világossá válik. Mert hogy ki tulajdonkép a „Zwing und Bann" hordozója, a falu-e, a parasztok összesége, avagy a földesúr, ennek alkalmazottja, hűbérese — az mindig a körülményektől, az erőviszonyoktól függ. Itt maga a község, ott az urasági birtok tartozéka. A parasztbirtokot, az „Eigentum"-ot pedig éppen a „Zwing und Bann" emeli ki, teremti meg a közösségből; a kapott parcelláért adó jár a „Zwing und Bann" hordozója számára („die Gülten") s így kerülnek a parasztok a „Zwing- und Bannherr" földesúri hatósága alá. Feltehető tehát, hogy „von Anfang an die Belastung der Bauerngüter mit unablösigen Zinsen immer auf die gleiche Weise entstanden ist wie wir das für die spätere Zeit nachweisen können: die Belastung der in einem Dorf vorhandenen Bauerngüter ergibt sich als Folge ihrer Bindung durch Zwing und Bann" (86. 1.). Innen már csak egy