Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - Ernst; Viktor: Die Entstehung des deutschen Grundeigentums. Ism. Váczy Péter 84

•85 TÖRTÉNETI IRODALOM. középkoron át többé-kevésbbé olyan vonásokat őriztek meg·, melyek azzal az ősi maggal függnek össze, amiből a falu kiszökkent, s ami nélkül nem fejlődhetett volna olyanná, amilyen. A középkor nagy forrásanyagából meglehetős részletességgel elénktáruló falu élő szervezete olyan végső elemek^ kel és azokkal a dinamikus törekvés-irányokkal ismertet majd meg minket, melyek már kezdetben is fenn kellett, hogy álljanak, mert hiszen ezek már magában a nemzetségben eleve adva vannak. A középkor tehát támogatná vagy cáfolná Caesart, s viszont Caesar megfigyelései alapot szolgáltatnának a középkori viszonyok helyes megítéléséhez. Ez lenne Viktor Ernst új módszere. A sváb vidéken, hosszú, mélyreható kutatásai közben hordta össze a kérdéshez az anyagot, szerezte meg a biztos tapasztalatot. Itt először is egy módszertani kérdést tisztáz: „Jede Urkunde ist nur aus dem Boden verständlich, aus dem sie erwachsen ist und... es geht nicht an, mit Urkunden oder anderen Beobachtungen aus spätbesiedelten Gegend über Sippensiedlung zu streiten, wo eine solche überhaupt nicht in Frage kommt..." (28. 1.) Ezért, s mert a probléma felvetéséből is ez következik, Ernst erősen megszűkíti a vizsgálódás körét: az általános kérdés megoldására egyedül a régi településsel foglalkozik (a feltett nemzetségi telepekkel). Mindenekelőtt ez az ősi települési terület abban különbözik az újabb telepektől, hogy „in Dorfmarkungeri aufgeteilt ist. Eine Markung grenzt an die andere." (31. 1.) Mindegyik falunak van egy pontosan körülhatárolt területe, melynek többnyire a középpontjában, és pedig a legjobb földek szomszédságában fekszik a tulajdonképeni falu. A falunak mintegy a középpontjában található az urasági birtok, a „terra salica", mely egyetlen és a parasztbirtoktól elütő, alaktalan, zárt egység. Ha a források néhol több urasági birtokról tudósítanak, ezek Ernst szerint felosztás útján keletkeztek, melyekre később is sok példa van. Különben a „terra salicát" az úr magánüzemében tartja, s ehhez a robot-munkát az egész falu végzi. Hogy tehát egyedüli a faluban, hogy paraszttól eltérő alakzatú, s hogy jogosultságát — mintha parasztbirtokokból későbbi fejlemény volna — a község soha kétségbe nem vonja, mindez arra vall, mondja Ernst, hogy a terra salica olyan ősi, mint maga a község, amelyben fekszik. A falut körülölelő sövényen belül, a „Hofstatt" alapja a parasztbirtoknak. A „Hofstatf-lioz tartozó földek összessége a „Hube, Lehen". Meglehetősen szétszórva, vékony, szabályos parcellák ezek az egyes tagokban („Gewände"), melyek — már külső formájuk miatt is — arra utalnak, hogy a község közös földterületéből, az „Allmende"-ből lettek időnként kihasítva. Ha „ein Stück der Margung wird gebannt, verbannt, in Bann gelegt" (35. 1.) még a késő középkorban is,