Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - Ernst; Viktor: Die Entstehung des deutschen Grundeigentums. Ism. Váczy Péter 84

•84 TÖRTÉNETI IRODALOM. falusinak lenni avégből, hogy ezekről annyit tudjunk, mint pl. Kansas oityről. Sokat írtam erről a könyvről, de nem hiszem, hogy eleget írhattam volna: ez fölhívja figyelmünket arra, hogy nincs elég történeti olvasmányunk az ifjúság és a nagyközönség részére, pedig szükséges volna pl. a földrajzi ifjúsági irodalom terjedelmét megközelítenünk. Török Pál. Viktor Ernst: Die Entstehung des deutschen Grundeigentums. Verlag von W. Kohlhammer in Stuttgart, 1926. 146 1. 8°. 6 M. A germánok életéről, társadalmi és gazdasági viszonyaikról Caesar, Strabon, Tacitus munkái nyújtják az első s egyben legbecsesebb feljegyzéseket. A germánok nemzetségekben élnek, s nem ismerik a magán földbirtoktulajdont (privati ac separati agri apud eos nihil est). A Tacitust követő századból belső szervezetükre vonatkozólag nincs számottevő adatunk. S midőn a középkori okleveles anyag a VIII. század közepe táján megindul, s egyre gazdagabban ömlik, akkor már egész más kép áll előttünk: lakóhelyeiket nem cserélgetik többé, a földbirtok magánkézre kerül, s ott szerepel a parasztok fölött már — a földesúr. Mikép kell értelmezni tehát a rómaiak följegyzéseit? Hanssentől kezdve, H. Sybel, Maurer, Roscher, s az angol Henry Maine főkép analógiák útján kísérelték meg Caesar, Tacitus sokszor bizony homályos vagy szűkszavú kijelentéseit alátámasztani. Ez az irány Laveleye-Bücher „Ureigentum"-jában csúcsosodik ki. A szakkutatás érintésétől azonban az analógiák egymásután omoltak össze, s természetes, hogy ezzel párhuzamosan az új felfogás, „das gewichtige Zeugnis Casars gewaltsam beiseite schiebt" (Ernst, 6. 1.). A nemzetség jelentősége mindinkább háttérbe szorult és Dopsch, ki szereti a különbségeket mindenben letompítani, s az egyik kort a másikban felfedezni, már megtalálja a germánoknál a magán földbirtoktulajdont éppúgy, miként a földesuraságot. Új, leginkább arcliaeológiai adatok alapján Ernst Mayer (Zeitschrift der Sav. f. R. Gesch., Germ. Abt. XXXVII. és XLIV. 30-113. 1.; továbbá Vj. Soz. Wirtschafts-G. XVIII. 340—44. 1.) kezdi megint a nemzetség rendkívüli fontosságát hangsúlyozni. Hasonló eredményekre, de egészen más úton, jut Viktor Ernst is. Nincs semmi okunk — mondja Ernst — Caesar, Tacitus határozott, bár sokszor merevnek látszó megállapításait félremagyarázni. Ha pedig Caesart betűhíven kell követni, ha a nemzetség tényleg egyedüli birtokosa volt a megszállt földterületnek, akkor a szilárd letelepedés folyamán az ősgermán falu nem lehet más, mint igaz örököse, fejleménye a régi nemzetség közös gazdálkodásának. Ernst fölteszi most már, hogy ezek az ősi germán telepek az egész