Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - Loon; H. W. van: Az emberiség története az ősembertől napjainkig. Ism. Török Pál 82

•82 TÖRTÉNETI IRODALOM. alá esik a magyar szó. Szádeczky nemcsak a Jorga bárgyú és egyben gonosz teóriáját cáfolja meg, hanem hiteles adatokat közöl az erdélyi magyarság eloláhosítása végett foganatosított intézkedésekről is. Nemzeti jövőnk függ attól, vájjon lesz-e erőnk e kísérletek meghiúsítására, vagy pedig kénytelenek leszünk siket fülekkel és ölbetett kezekkel nézni erdélyi testvéreink magyar nyelvének elnémítását. N. M. H. W. van Loon: Az emberiség története az ősembertől napjainkig. Ford. dr. Fülöp Zsigmond. II. kiad. Bp., 1927. Nóvák Rudolf és Társa. Egy könyv, amelyre égető szükségünk van régóta: világtörténelem a gyermekek és a nagyközönség számára. Tankönyv ennek a célnak meg nem felelhet: bizottság állapítja meg ott a könyv tervét, a bizottság gondolataiba nehezen éli bele magát a tankönyvíró, akinek vigyáznia kell, hogy ki ne hagyjon olyasmit, ami mások előtt fontosnak tűnhetik. Pedig nagyon helyesen mondja van Loon: a történelemnek rikító fényt kell vetnie a legjobb és legnagyobb dolgokra, a többit árnyékban kell hagynia, így adhat az elmúlt időkről éles képet, Rembrandt rézkarcait (ezek csak dr. Fülöp szerint „metszetek") utánozva. Mesterien választja meg a világtörténelem legfontosabb eseményeit s elragadóan szép előadásban ír róluk: amelyik gyerek azt kézbe kapja, el is fogja olvasni. Bizonyos melankóliával gondolok arra, hogy ilyesforma történelmi olvasmányokról ábrándozgatunk mi, magyar történettanárok, amint az ifjúsági lapok cikkeiből látható. Ilyen merész gondolata: világtörténelem írása ebben a modorban, nem tudom, melyikünknek támadt volna, de úgy hiszem, sok mindent más szempontból írt volna meg akármelyikünk, mint van Loon. Lehajtott fővel olvassuk van Loon zsinórmértékét, amely miatt sok mindenről nem írt: „adott-e a szóbanforgó ország vagy személy olyan új eszmét, végzett-e olyan eredeti cselekedetet, amely nélkül az egész emberi faj története máskép alakult volna1?" A szerbek szerinte végeztek ilyent: „egy szerb diák, aki „tisztán hazafias motívumokból cselekedett", megölte az osztrák trón örökösét." Ebből az alkalomból megemlíti van Loon, hogy a szerbek száz éven át védték Nyugat-Európát a török invázió ellen, s fővárosuk, Üszkiib, dr. Fülöp fordítása szerint „a civilizáció központja" volt akkoriban. Magyarországról van Loon könyve nem ismer hasonló tényeket, itt, úgy látszik, Petőfinek van igaza: „élt egy nép a Tisza táján Századokig lomhán, gyáván". Találunk a könyvben más fogyatkozásokat is. A népfelség eszméjének terjedését igen drasztikusan jellemzi I. Károly és XVI. Lajos lefejeztetésével, a francia forradalom előidézői szerinte az urak és főleg Mária Antónia szív-