Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - Lukinich Imre: A Bethleni gróf Bethlen-család története. Ism. Varjú Elemér 809

817 TÖRTÉNETI IRODALOM. kapjuk, a Siebmacher-belinél jobb alakban: török fejet pallosra tűzve tartó páncélos jobbkar, két összekötött szárú pálmaág között.1 Lukinich könyve a leggazdagabban illusztrált munkák egyike az utolsó tíz év magyar könyvtermésében. Tizenkét külön nyomott és négyezázharminckilenc szövegbeli kép, dísz, hasonmás stb. van benne, tehát miajd minden oldalára esik egy illusztráció. Az ábrázolások között sok az új, eddig sehonnan nem ismert dolog, épületek, műtárgyak képei, amik nagy nyereséget jelentenek a kutatókra. Amikor ezt örömmel és elismeréssel regisztráljuk, azt is meg kell állapítanunk, hogy az illusztrálás módja korántsem elégíti ki az ilyen díszmunkával (de sőt minden tudományos kiadvánnyal) szemben támasztható igényeket. Ma már szabály, hogy minden, a fényképező kamerával elérhető tárgy képét komoly munka fotografikus reprodukcióban tartozik közölni. Ezzel szemben könyvünkben épp az új, másutt meg nem jelent ábrázolások — alig valamelyes kivétellel — tollrajzokban vannak adva. Még hozzá e rajzok nagyobb része a legszerényebb mértéket sem üti meg. A készítő olyan · rajzolóirány követője, amelyet örömmel hittünk már a múlténak s amelynek föléledésétől, azt reméltük, már nem kell tartanunk Rajzai megtévesztésig hasonlítanak néhai jó Miskovszky Viktoréihoz, akinek rengeteg műemlékábrájaközött alig akad hasznavehető, nagy kárára a kutatásnak, amely évtizedeken át hitt e képeknek. Lukinich rajzolójának vannak meglepő kezdetlege-sségű, szinte gyermekesen naiv képei (pl. Radnót látóképe a 251. lapon). Látszik, hogy nem volt tisztában a céllal, amiért e képeknek a műben szerepelniök kell, ezért aztán nem a bemutatásra szánt épületekre fektette a súlyt, hanem a környező vegetációra és a fantasztikus felhőzetre, így esik meg, hogy a Bálványos-vár romjai feliratú képén hiába keressük a romokat, mert azok csak pár milliméternyi fekete foltocska alakjában jelentkeznek. Azt szinte rösteljük megemlíteni, hogy perspektívája legtöbbször elferdült, az anyagszerűség visszaadásában nincs szerencséje s a hűség sokszor — nem megfelelő. Amíg azonban épületekről van szó, nincs nagy baj; azok még sokáig lefényképezhetők lesznek s az már magában véve nyereség, ha a gyarló ábra felhívja rájuk a szakbeli kutató figyelmét. Másként áll az eset a szépszámú faragványokkal, ajtókkal, ötvöstárgyakkal s más res mobiles-sel. Minő becses lenne ez az anyag jó képekben s mily keveset ér gyenge ábrákban· Pedig ezek egy része most, hogy fel van költve az érdeklődés, lábra fog kelni (mint sajna, igen sok holmi a megszállott Erdélyben) és a kutató számára nem marad más, mint a rossz kép. Mit ér az ábra, ha pl. az ajtókeretnél tünődnünk 1 Siebmacher, Siebenbürgen, 135. tábla, 198. 1. Századok, 1928. VII—VIII. füzet. 52