Századok – 1927-1928

Értekezések - MISKOLCZY ISTVÁN: András herceg tragédiája és a nápolyi udvar - 766

ANDRÁS HERCEG TRAGÉDIÁJA ÉS A NÁPOLYI UDVAIi. 797 előttük pirulva, könny telemül s nem merte szemeit a tömegre emelni és csakhamar a várba menekült.1 Nem tartom érdektelennek, hogy az erősen magyar párti, de elég jól értesült Chronicon Estense előadását is ismertessem. Eszerint a királyné, kinek a krónika állandóan a „meretrix" jelzőt adja, hozzájárult a gyilkossághoz,2 valamint abba is beleegyezett, hogy mivel Andrásnak sok híve, őrzője van Nápolyban, Aversába csalják a királyt. Éjjel a két kamarás nyitvahagyta a király ajtaját, Bertrand és Terlizzi gróf bementek a szobájába, s mikor a király feléjük közeledett, Bertrand a hajába markolt. A király hátrálva így szólt: ez csúnya játék! Míg Bertranddal küzdött, kinek kezéből egy húsdarabot kiharapott, Terlizzi hurkot vetett a nyakába s megfojtották. A holttestet levitték, hogy egy istállóban eltemessék, de mivel lovasok zaját vélték hallani, visszavitték a terembe, honnan az ablakon kidobták és szobájukba vonultak. A dajka a zajra felébredt, ura szobájába ment, de ott csak a királynét találta az ágyon ülve s tőle kérdezte: hol van az uram? A királyné azt felelte: nem tudom, hol van; a te urad nagyon fiatal. A dajka látva, hogy a királynő nagyon zavart, gyertyával kezében kereste a királyt, s mikor a kertben megtalálta, visszament a királynőhöz: Asszonyom! — mondja —, a király a kertben alszik. Hagyd őt aludni! — válaszolt a királynő. A dajka azonban visszatért urához s ekkor látta, hogy a király halott. Száját felnyitva, megtalálta abban a Bertrand kezéből kiharapott húsdarabot. Amikor a királynőnek jelentették a katasztrófát, kíséretével lóra ült és Nápolyba ment.3 1 Gravinai Domonkos i. m. 15—16. 1. így mondta el Magyar Miklós úr is az esetet Villani János öccsének. G. Villani. L. XII. c. 51. A dajka szerepét feltétlenül autentikusnak vehetjük, mert ezt bizonyára a magyaroktól hallotta az író, akiknek magyarul elmondta a megrémült dajka a rémes éjszaka eseményeit, de másokkal nem mert azokról beszélni. Gravinai Domonkos i. m. 17. 1. 2 „quae omnia fiebant ex voluntate Meretricis uxoris dicti Regis". Chron. Estense. Muratori Ss. V. XV. f. 421. 3 Chron. Estense i- h. 421—22. 1. A Johanna-párti Chron. Mutínense szerint az árulók a király ajtaja előtt összeverték a kardjailkat, mintha viaskodnának, s a belső ajtó őre elkezd kiabálni, hogy ezek kint összevagdalják egymást, mire András, neje kérése ellenére, kiment s ekkor vetették rá magukat a gyilkosok. Muratori Ss. XV. 612. 1.