Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - József főherceg: A világháború; amilyennek én láttam. Ism. Doberdói Breit József 71

•72 TÖRTÉNETI IRODALOM. nyíltan feltáró és ezért, ahol kell, senkit és semmit nenr kímélő szókimondással írt meg. Azonkívül még egy kiválótulajdonsága van ennek a nagyszabású műnek: a magyar katona, a magyar nemzet és a magyar állameszme oly nagyfokú szeretete és megbecsülése csillámlik ki belőle, hogy azt mindezen tulajdonságainál fogva bízvást történelmi és hadtörténelmi munkáink legjelesebbjei közé sorolhatjuk. További nagy érdeme ennek a jeles munkának és fenséges szerzőjé- , nek, hogy a konkrét tényeken alapuló és mindenben helytálló kritikai megjegyzésekkel kísért megállapításai által egyúttal az évszázadokon át tündöklő magyar katonai erényeknek, a páratlan magyar vitézségnek, hősiességnek és kitartásnak igazi apotheozisává is válik és már ez okból is fölötte kívánatos volna, ha ez a munka minél előbb legalább német,, angol és francia nyelven is kiadatnék. Ez állításaim bizonyítására elegendőnek vélem a munka i előszavából a következő mondatok szószerinti idézését: „...A sok emlékiratot és történelmi művet olvasva látom, hogy egyikben sem hiányzik bizonyos nemzeti önző tendencia, mely más nemzetek rovására állítja be a történelmet és a késő utódokra nem teljesen részrehajlatlanul megírott „Történelmet" hagy örökbe. Az egyedüli teljesen pártatlan munka Hindenburgé. A többi, amit eddig olvastam, mind bizonyos fokig elfogult mindaz iránt, ami magyar, és levelenként leszedegetik a magyarnak dicsőséges babérkoszorúját, melyet a háború font... Nálam csak tények fognak beszélni s ezek maguk fogják megmutatni, hogy mi volt a magyar a háborúban, hogy ha baj volt valahol, akkor mindenki magyar csapatokat követelt és a legveszélyesebb, legvéresebb helyekre, ha még volt, magyar csapatot vittek és senki sem akarta ideadni a magyar csapatokat, ha még úgy is ki voltak vérezve." Ezek mind oly tények, amelyek a világháború vége felé· már annyira kialakultak és köztudomásúakká váltak, hogy maga Arz vezérezredes, a vezérkar főnöke is hasonlóan nyilatkozott előttem nem egy alkalommal. Magának József főherceg Őfenségének valódi magyar érzelmét a legjobban megvilágítják művének, illetve naplójának következő sorai: „Július 30-án lélekemelő ünnepen vettem részt. A 32-esek eskütételén, melyen lelkes beszédben üdvözöltem a velem harcbainduló magyar testvéreimet. Mit fog Bécs ahhoz mondani, hogy magyarul mertem beszélni a kivonult csapathoz? Ha békében lett volna, úgy kitekerték volna a nyakamat." (7. old.) A viszonyok nagy változását jelentette, hogy a háború vége felé már IV. Károly király is mindig magyar szóval tüntette ki az általa megszemlélt magyar csapatokat. József főherceg mint a budapesti IV. hadtest kötelékében álló 31. hadosztály parancsnoka indult el a szerb hadszíntérre, ahol mindjárt kezdetben alkalma nyilt kiválóan