Századok – 1927-1928

Értekezések - KISS ISTVÁN; R.: Trónbetöltés és ducatus az Árpád-korban - 733

752 miskolczy istván. ez az egy követsége elégséges arra, hogy a lineális suc cessia és senioratus elméletét halomra döntse; pedig Géza ennél még hathatósabb bizonyítékot is produkált. Mikor Salamon király és a hercegek közt döntő harcra került a sor, Gézát győzelme az ország urává tette és magát a görög császártól kapott koronával királlyá koronáztatván, a ducatust öccsének, Lászlónak engedte.1 Már a harc folyamán kérte VII. Gergely pápa támogatását, aki győzelmét istenítéletnek jelentette ki. A pápa és a görög császár elismerése megnyugtathatta volna uralma jogosságáról, de krónikáink szerint lelkiismerete mégis gyötörte. Úgy gondolta, hogy vétkezett, midőn a törvényes királyt trónjától megfosztotta, nem tudta magát törvényes királynak tekinteni és a püspökök segítségével Salamonnal tárgyalni kezdett az ország átengedéséről. A Salamonnal ellenszenvező krónika sem tartja rendénvalónak Géza uralmát, amit azzal enyhít, hogy szerinte Géza eompellentibus Hungaris suscepit coronam. Mit jelent ez? A krónikák előadásából arra következtethetnénk, hogy Gézát a korában különösen mély vallásos érzésből fakadó bűntudat gyötri; ámde ez nem valószínű. Középkori ember a harc kimenetelében Isten ítéletét látta; Géza annál inkább megnyugodhatott ebben, mert éppen a szigorú erkölcsű pápa hirdette előtte: az Isten ítélt! Salamon elveszítette szentségtörő merénylete által azt a jogot, amelyet a koronára bírt; Isten ruházta rá az uralmat. A vallás szempontjából elintézettnek tekinthették tehát a dolgot, ele nem a magyar öröklési jog szempontjából. Géza győzelme nem változtathat ugyanis azon, hogy Salamon közelebb áll a családalapító őshöz, tehát az ősi öröklési rend szerint őt illeti a trón minden körülmények között. A harc hevében Géza túlmehetett a védelem határán, jogtalanságét követett el, de ezt lehiggadása után mint felkent király is beismeri és jóvá akarja tenni. Azonban a halál megakadályozta szándékában. Halála után trónra lép az, akinek a ducatust adta és ezzel örökösévé tette; öccse, László; de ő csodálatosan nem a ducatusban, hanem választásban keres jogcímet a trónralépésre. Kétségtelen, hogy ő az első királyunk, akit forrá-1 I. m. 237. L