Századok – 1927-1928
Értekezések - KISS ISTVÁN; R.: Trónbetöltés és ducatus az Árpád-korban - 733
trónbetöltés és ducatus az árpád-korban· 753 saink szerint szabad akaratából választott a nemzet. Választásáról nemcsak krónikáink írnak, hanem trónralépéséröl értesülve a pápa, az esztergomi érsekhez intézett levelében rex neoelectus-nak nevezi.1 A Chronicon Monacense szerint consona omnium, Hungarorum voluntate... et precibus compulsus lépett trónra, más krónikáink még ékesebben körülírják választása tökéletességét. Mit jelent ez a szokatlan választás! Azt, hogy a nemzet ez alkalommal nem az ősi öröklési rendet veszi tekintetbe, hanem annak ellenére az alkalmasabb trónrajutásához nyit utat, amely szempont jogosságát a legkiválóbb pápák minden öröklési renddel szemben már többször elismerték és amire VII. Gergely ez alkalommal is kész volt. Ha megállapítottuk, hogy az öröklési rend ez ideig — ha csak erőszak meg nem akadályozta -— mindig érvényesült, már abból is következtethetünk arra, hogy László választása annyira rendkívüli, hogy ebből az örökösödésbe oltott választás elméletét nem lehet megkonstruálni. A fejlemények és összes hazai kútfőink előadása egyenesen ki is zárják az ilyen kísérlet észszerűségét. Kútfőink egy része azt állítja, hogy Lászlót rá lehetett venni, kényszeríteni ad regni gubernaculum, de a választást annyira nem tartotta jogszerűnek, hogy meg sem koronáztatta magát et regnum Salamoni reddere constituit ducatu sibi retento. Laskai idézett beszédéből azonban azt látván, hogy még az utókor sem tudott kibékülni a jogrend felforgatásával és igen előkelő emberek, vitéz katonák, nagyurak, bölcsek és a pápa követei Lászlót usurpatornak, törvénytelen uralkodónak, bitorló nak tekintették; ennek alapján már kételkedhetünk László választásának, elismerésének egyhangúságában, mint ahogy nem felel meg a tényeknek az sem, hogy László nem kívánta a királyságot és nem is koronáztatta meg magát. Éppen ö volt az, aki a Szilveszter-féle koronát Rómából visszahozatta, miként azt egy másik értekezésemben kimutatom. Az sem igaz, hogy ő, cui nullum ius competiit in regno, várvavárt az alkalomra, hogy a királyságot Salamonnak átadhassa. Hogy a való és tendencia hogyan harcol a krónikák előadásában, érdekesen 1 Fejér: Codex diplomatics I. k. 442. 1. Századok, 1928. VII-VIII. füzet. 48
