Századok – 1927-1928

Értekezések - TÓTH ZOLTÁN: Bonfini 1490 utáni adatai a fekete seregről 45

54 TÓTH ZOLTÁN. rendelt jelentőségűnek tartott Névtelennek teljes igazságot szolgáltassak, a csata helyét — ha egyáltalában lehetséges — még ridegebben a Száva környékére tegyem, s egyúttal meg­állapítsam, hogy csak ilyenmódon sikerül Bonflni jelentésé­ből is az igazi tartalmat kihüvelyeznünk. Röviden: a Név­telen és Bonflni előadását ma már teljesen egybevágónak találom; egyeztetésre, magyarázkodásra semmi szükség. Kritikusom csodálkozni fog, ha megvallom, hogy ezt a megállapítást elsősorban az állítólag becsmérelt hitelű s ebben az esetben, amennyiben közöttük ellentét volna, a Név­telennel szemben valóban kevésbbé döntő tanuságú Bonfini­nak köszönhetem. Az ő szövegének egy más, a könyvemben tárgyalt korszakot megelőző részlete költötte fel a kíváncsi­ságomat, miatta szántam reá magamat a Szávavidék törté­nelmi földrajzának alaposabb átvizsgálására; magából Bon­fini krónikájából kiviláglik t. i., hogy a táborhelyül említett Segedinum említésekor nem kell, sőt nem is szabad a tisza­parti Szegedre gondolnunk. Leírva ugyanis az ,1456-i nándorfehérvári ostromot, az író azt a szembeötlő megjegyzést teszi, hogy az akkori ágyú­dörgés egészen Szegedig hallatszott.1 Honnan veszi ezt az adatot, ma már természetesen meg nem állapítható, de bajo­san fér hozzá kétség. Az írónak saját bevallása szerint álta­lában voltak Hunyadi kortársaitól vett egyes közvetlen ér­tesülései.5 De ez ebben az esetben nem is lényeges. Elég, ha azt látjuk, hogy írásba mert foglalni egy olyan kijelentést, mely az időtől független tényezőre, a távolságra vonatkoz­ván, Mátyás korában éppen olyan hihetetlenül hangzott, mint egy emberöltővel korábban, vagy akár ma. Akármilyen erősnek tartjuk is a XV. századbeli ágyúk töltését, a robba­nás döreje semmiképen sem lehetett kétszáz kilométernyire hallható. Már pedig a Belgrád és Szeged közötti távolság lég­vonalban körülbelül ennyi. Feltételezhetetlen tehát, hogy Bonflni Szegedje a mai Szegedet jelentse, az adat vagy hamis, vagy egy más, ma már ismeretlen helyre vonatkozik. A Délvidék olyan korán került török kézre, hogy újkori térképeink, melyeknek részletesebb sora csak a XVI. század vége felé indul meg, az ottani középkori viszonyokról pon­tos adatokat már nem is tartalmazhatnak. Maguk a kartográ­fusok a Száva környékére bajosan juthattak el, s ha ez mégis sikerült volna, semmiképen sem végezhettek részletes hely­színi megfigyeléseket. Éppen a XVI. század elején sok, a 1 Tormentorum crepitus aeneorum ad Segedinum usque exaudie­bantur. 513. lap. 2 Ex his, qui prima sub eo stipendia fecerunt, audivimus, — mondja a vaskapui csatára vonatkozólag. 470. lap. Majd a hosszú hadjárat leírásakor: Nos autóm quemadmodum a quibusdam Corvini militibus accepimus. 475. lap.

Next

/
Thumbnails
Contents