Századok – 1927-1928

Értekezések - GRÓF KLEBELSBERG KUNO: Elnöki megnyitó 593

ELNÖKI MEGNYITÓ beszéd. 599 korában a negyvennyolcas politika jelentett, amely a monarchia egysége érdekében nem akart semmit feláldozni a magyar függetlenség teljességéből. Ez volt a magyar nacionalizmus legfőbb kérdése és legfőbb követelése 1918-ig. Ez a nacionalizmus azonban szükségképpen a meglévő helyzet tagadására volt kénytelen, tehát mint negatívum jelentkezett. 1918-ban a régi Osztrák-Magyar monarchia etnikus alkotóelemeire bomlott, bár az új határok megvonása olyan esztelen volt, hogy még az etnikus megosztást sem hajtották következetesen végre. A magyar nacionalizmus többé nem találja szemben magát az összbirodalmi eszmével, ellenkezőleg, a függetlenségi gondolat helyébe lépett új végcélja, a területi épség helyreállítása, csak akkor érhető el, ha a korábban negatívumként jelentkezett nacionalizmus most nagy pozitív törekvéssé alakul át. Régebben az volt a beállítás, hogy nem akarunk egy összbirodalomnak csak alkotórésze, az Osztrák-Magyar monarchiának csupán egyik fele lenni, Cis-Laithania mellett csupán Trans-Laithania. Most az a jelszó, hogy meg akarunk erősödni avégből, hogy a békeszerződések igazságtalanságai korrigáihatók legyenek. A magyar nacionalizmus így évszázados negatívumból pozitívummá alakult át. És mivel ez az átalakulás a legnagyobb mértékben lényeget érintő, ezért nevezem az újfajta pozitív nacionalizmust, öntudatos ellentétben a korábbi negatív nacionalizmussal, neonacionalizmusnak. A nemzeti alapgondolatban beállott e változással összhangban át kell alakulnia a magyar egyéniségnek is. Azelőtt, amikor nem akartunk az osztrák összbirodalom alkotórésze lenni, hanem nemzeti önállóságunkat meg akartuk védeni, valóban nagy számmal kellett lenni olyanoknak, akik a legfőbb kérdésekben mindig nemet mondtak. Nem akartunk közös udvartartást, diplomáciát és hadsereget, nem akartunk közös vámterületet és jegybankot. Ebben látom én egyik magyarázatát annak, hogy még ma is igen sok közöttünk a negatív gondolko-