Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - Schacht; Hjalmar: Die Stabilisierung der Mark. Ism. Domanovszky Ákos 575

585 történeti irod \lom. feletti erőfeszítések árán sikerült, akkor nagyon kérdéses, hogy nem tartanók-e ma Schacht közbelépését katasztrofális hibának és túlzott merevségnek. Így. ahogy a helyzet tényleg alakult, Schacht mint határozottságának egyik diadalára tekinthet vissza a történtekre. A másik sürgető kérdés Schacht hivatalbalépésekor annak eldöntése volt, hogy milyen nívón történjék a papírmárka stabilizációja. A dollár hivatalos német kurzusa november 12-én 630 milliárd volt, ugyanekkor a megszállás védelme alatt szabadon grass,záló kölni tőzsdén már 4 billióra értékelték. Schacht attól a törekvéstől indíttatva, hogy a november 15-éig még szabadon növekvő bankjegytömeg minél ke vésbbé terhelje a stabilizáció utáni helyzetet, az osztószám emelésére, vagyis a papírmárka árfolyamának leszállítására törekedett. Közbelépésének sokat támadott eredménye volt, hogy a dollár hivatalos árfolyamát a november 12-i 630 milliárdról november 15-ére 4200 milliárdra emelték, s ezt az árfolyamot választották a stabilizáció alapjául. A stabilizáció sikeréhez azonban nem volt bizalom sehol sem, s így ez az intézkedés a papírmárka további zuhanását idézte elő nemcsak a külföldi piacokon és főleg Kölnben, ahol a dollár november 20-ára 11 milliárdra emelkedett, hanem a belföldi magánforgalomban is. Ekkor Schacht egy drasztikus, de nagyon hatékony intézkedéshez nyúlt. Németországban az inflációs, időszak vége felé katasztrofálissáválópénzhiány nyomása alatt mind nagyobb méreteket öltött a szükségpénzkibocsátás. Eleinte csak városok, hatóságok, később már nagyobb magánvállalatok is mind nagyobb tömegben árasztották el szükségpénzeikkel a piacot, a fedezeti szabályokat mind kevé-s.bbé tartották be, s végül főszemponttá nem a pénzhiány enyhítése, hanem a könnyű hitelszerzés és a valutaromláson való nyerészkedés lett. Különösen állt ez a megszállott területekre, melyeket a jegybank csak nagyon elégtelenül tudott ellátni pénzzel. Ügy látszik, hogy legalább is ezeket a ruhrvidéki szükségpénzeket a birodalmi bank még abban az esetben is elfogadta fizetésként, ha nem voltak fedezve, ami persze nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a bank teljesen elvesztette a jegyforgalom fölötti uralmat. Schacht az 1923 végén cirkuláló szükségpénztömeget 1 milliárd aranymárkára becsüli, aminek fele fedezetlen lett volna. Ugyanekkor a birodalmi bank jegyforgalma fél milliárd értékű, vagyis a szükségpénz mégegyszer akkora jelentőséggel bírt a pénzpiacon, mint a birodalmi bank jegyei. És november közepén ennek a különbségnek még nagyobbnak kellett lennie. mint az év végén. Schacht tehát mikor a márkarontó spekuláció letörésére a pénzforgalmat csökkenteni szándékozott, leghathatósabbnak találta a sziikségpénzgazdálkodással leszámolni — ami a stabilizáció érdekében különben is elkerülhetetlen volt. Novem-Századok, 1928. I—1ΪΓ. füzet. 37