Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - Schacht; Hjalmar: Die Stabilisierung der Mark. Ism. Domanovszky Ákos 575

585 történeti irod \lom. ber 17-én a birodalmi bank közzétette, hogy 22.-e után fedezet len szükségpénzt el nem fogad többé, és felszólította a kibocsátókat, hogy a banknál felgyülemlett jegyeiket váltsák be. A hatás pánikszerű volt. A spekuláció fedezéseinél szükségpénzt többé nem használhatott, a birodalmi bank hiteleket egyelőre nem adott, forgalomban levő jegyeinek összege nagyon csekély volt (november 23-án 224 millió aranymárka), a járadékmárka-jegyeké szintén, s amellett ezek külföldre nem is voltak vihetők — a spekuláció összeroppanása tehát elkerülhetetlenné vált. A támadások Schacht ellen — különösen a megszállott területek gazdasági körei részéről — soha sem voltak olyan hevesek, mint ekkor, de az eredmény föltétlenül igazolta eljárását. November 26-án a dollárt Kölnben még 11 billióval jegyezték, december 10-ére a stabilizált kurzusra. 4200 milliárdra esett s ezen a nívón meg is maradt. A következő 3 hét alatt a birodalmi bank kasszáiba 200 millió aranymárkányi deviza folyt be, amivel a márka kurzusának tartása a külföldön lehetővé vált, — a spekuláció meg volt félemlítve és a szanálás sikerében való bizalom hatalmasan megnövekedett. Luthernek hallatlan erőfeszítésekkel sikerült az államháztartást további fedezetlen hitelek igénybevétele nélkül tovább vezetni, ezzel a stabilizáció sikerét megszilárdítani és a fejlődést egy tényleg szilárd valuta felé lehetővé tenni. Időközben a változás, a birodalmi bank vezetésében elkerülhetetlenné vált. Havenstein elnököt már régen hevesen támadták és követelték visszalépését és a stabilizáció után Havenstein hajlandónak is nyilatkozott a lemondásra. Utódjaként két embert emlegettek: Helfferichet és Schachtot. A bank igazgatóságának állásfoglalása ellenére Schachtot nevezték ki még december folyamán, megadva neki a lehetőséget ezzel, hogy megkettőzött hatalommal lásson hozzá a valutareform munkájához. Elnöki minőségében első dolga volt Londonba utazni, hogy ott egy arany-jegybank felállításához szükséges kölcsön ügyében tárgyalásokat kezdjen. A tárgyalások kedvezően folytak, közben azonban megkezdte működését a Dawes-bizottság, melynek valuta-albizottsága szintén tervbevette egy aranyjegybank alapítását és attól félt, hogy Schacht terveinek megvalósulása zavarná az övéit. Schacht a járadékmárka kurzusromlásától félve, nem tartotta lehetségesnek a dologgal addig várni, míg a bizottságjavaslatai a megvalósítás stádiumába jutnak, s ezért odamódosította tervét, hogy legalább egy arany-diszkontbank állíttassék fel, aminek a hitelnyújtásai lehetségessé tennék a járadékmárka hiteleknek és ezzel a járadékmárka-jegyek forgalmának csökkenését. Schacht eközben arra is számított, hogy ha a bizottság jegybank-tervei zátonyra jutnának, ezt az aranydiszkontbankot lehetne arany-jegybankká fejleszteni. A valuta-albizottság vég'iil elfogadta a módosított propoziciót, és 1924 áprilisában megalakult az új bank, főleg font-kölcsönökre bazírozva, jegykibocsátási joggal 5 millió