Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - Tilea Viorel Virgil: Románia diplomáciai működése 1919 novembertől 1920 márciusig. Ism. Nagy Miklós 570

585 történeti irod \lom. jött a tényleges együttműködés Románia, Jugoszlávia és Csehszlovákia képviselői közt a magyar propaganda kivédéséi-e és érdekeink megvédésére" (113. L). Sőt a szovjetellenes külpolitikai hangulatban Oláhország megnyerte a nagyhatalmak hozzájárulását Besszarábia bekebelezéséhez is. Vajda nagy sikereiről még aznap, hogy a hozzájárulást megkapta (március 3.), táviratilag értesítette az oláh királyt és Pop Csicsó István volt magyar képviselőt, akkor oláh miniszterelnök-helyettest. A címzettek azonban „a táviratokat nem kapták meg, az okiratok szövegét pedig a bukaresti külügyminiszternek csak akkor adták át, amikor a Vajda-kormány már megbukott". A táviratokat egyszerűen ellopták, amint Tilea is megállapítja. „Az a tény, hogy éppen ezek a nagyfontosságú táviratok, amelyek Vajda sikereiről számoltak be, eltűntek, háromféle dolgot bizonyít. Először, hogy a sikkasztok állami hivatalnokok voltak, másodszor, hogy ismerték az állami chiffret, harmadszor, hogy a távirat-tolvajoknak és bűntársaiknak nagy érdekük volt, hogy... a kormány gyors megbuktatását szorgalmazták éppen a miniszterelnök távollétében" (153. 1.). „A fentemlítettek eléggé bizonyítják, hogy mennyire illojális és aljas fegyverekkel harcoltak a politikai ellenfelek" — teszi hozzá (u. o.). Március 15-én Vajda már bukott ember, „akit hátulról gyáván szúrtak le akkor, amidőn rohamra ment az ország érdekeiért" (156. 1.). Ez volna röviden azon fejezetek tartalma, melyek a trianoni határok történetével s a Vajda miniszterelnöki szereplésének bennünket legközvetlenebbül érintő részleteivel fog lalkoznak, bár a többi fejezet is, főleg azok, melyek a bánsági szert)—oláh s a niáramarosi cseh—oláh határokról, a besszarábiai kérdésről, a kisentente formális megalakulásának előzményeiről, a Duna és a Dardanellák problémáiról szólnak, megérdemli figyelmünket. A könyvből megállapítható, hogy Vajda volt nemzetünknek egyik legalattomosabb és legveszedelmesebb ellensége, kinek londoni tárgyalásai alatt készséges segítőtársai voltak az általa még Bécsből ismert jóbarátai: Steed és Seton-Watson, más néven Scotus Viator. Nélkülük jóval kedvezőbb határokat szabtak volna ránk a győztes hatalmak. Szomorú vigasztalásul szolgálhat, hogy azóta mindhármukat utolérte a nemezis. Vajda ugyanazon módon bukott el, ahogy ő küzdött volt hazája ellen. Steednek egy másik indiszkréciója miatt, melyet a génuai konferencia idején követett el, távoznia kellett a Times, főszerkesztői székéből, honnan világrészek sorsába volt beleszólása. Sőt legszívósabb ellenségünkkel, Scotus Viator-ral is megszakította már a Foreign Office az összeköttetést. De mikorra fogják a bölcsek, az igazak kihúzhatni a gonoszok és tájékozatlanok által kútba dobott drágakövet: az egységes történeti Magyarországot! Nagy Miklós.