Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - Schacht; Hjalmar: Die Stabilisierung der Mark. Ism. Domanovszky Ákos 575

585 történeti irod \lom. Schacht, Hjalniar: Die Stabilisierung der Mark. Stuttgart-Berlin-Leipzig, 1927. Deutsche Verlage-Anstalt. XI, 194 1.8C. A német birodalmi bank sokatemlegetett erőskezű és nem ritkán könyörtelen elnöke ezzel a könyvével egy memoárszerűen felépített, de tudományos értékkel és nagy forrásértékkel bíró munkát ad az olvasóközönség kezébe. A nagy példányszám, amiben e könyv megjelent, mindenesetre indokolt: a téma, a márka stabilizálásának története, ma az általános érdekűek közé tartozik és az írónak — aki ennek a hatalmas feladatnak végrehajtója volt — egyénisége már magában is biztosítja az érdeklődést. Gondoljunk csak azokra a 4 év óta átlag félesztendőnként megismétlődő felzúdulásokra, amik Schachtnak egy-egy drasztikus intézkedése nyomán fél Euró pán végighullámzanak, szenvedélyes kommentárokat — inkább kontra, mint pro — váltva ki a pénzvilágból és az elméletet is állandóan foglalkoztatva. S ezek mellett a szerző megfelel a széleskörű érdeklődés kívánalmainak: elevenen, érdekesen ír, történtet ír és éreztetni tudja olvas,ójával, hogy nemcsak a német história egyik legküzdelmesebb periódusáról van szó, hanem egyúttal a modern világ gazdaságtörténetének egyik legmeglepőbb és legérdekesebb fejezetéről. A témájával összefüggő teoretikus kérdésekkel nem igen foglalkozik, inkább csak saját véleményét adja az illető kérdésekről, mindig éreztetve, hogy ez a vélemény a gyakorlatból szűrődött le, és nyiltan hangoztatva, hogy ő a gyakorlat embere, aki csak a praxis tapasztalatai után indul, nem pedig teóriák után. A márkastabilizáció történetének ismertetését Schacht az inflációs periódus vázolásával vezeti be. Az első fejezetben a háborús inflációval foglalkozik. Kitér a háborús financiák minden fontosabb kérdés.ére, a jegybank és a valutapolitika történetét tolva előtérbe. A háború finanszírozásának kérdésében a Helfferich ellenesek táborához csatlakozik, hibáztatva a hadinyereségadó megalkotása körüli késlekedését, főleg arra az érvre támaszkodva — és mindenesetre ez a leghathatósabb érv Helfferich adópolitikája ellen —, hogy a háború töméntelen nyomora és szenvedése közepette nem lett volna szabad tűrni egy kis csoport anyagi helyzetének a háború terhére történő enormis javulását, illetőleg az ebben rejlő kontrasztot, a nagy többség helyzetével szemben. Ha kritikájának élességét összevetjük W. Lotznak higgadt és objektív állásfoglalásával, önként vetődik fel a kétely, hogy nem befolyásolta-e itt Schachot az ő és Helfferich politikai nézeteinek ellentétességéből származó antipátia. A háború után Schacht azok között van, akik egy de mokratikus politika alapján állva igyekszenek a teljes felfordulást megakadályozni. Bár a háború alatt már tesz az államnak szolgálatokat — mint a bankvilágban tekintélynek örvendő szakembert felkérik Belgium megszállásának pénz-