Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - Walz; Angelus: Delineatio vitae S. Thomae de Aquino. Ism. Tóth László 565

585 történeti irod \lom. neti források és a gazdag irodalom kritikai felhasználásával megírni Tamás életrajzát. Fáradozását siker koronázta. Valóban a nagyterjedelmű forrásanyag gondos felhasználásával sikerült Walznak nemcsak a Tamás életrajzaiban tapasztalható hézagok közül többet kitölteni, hanem néhány vitás kérdésben, is aminő Tamás kölni tartózkodása, vagy párizsi baccalaureatusa, sikerült olyan megoldást találnia, amelynek helyességét addig, amíg újabb adatok napfényre nem kerülnek, bajos kétségbevonni. Walz életrajza Szent Tamásról, pusztán mint történeti személyről, jól megalapozott, kerek képet ad. Ha egyikmásik állításához a kritikának lehet is szava (v. ö. Scholastik, 1927. 125—6. 11.), mégis az általa rajzolt kép olyan széles látókörű, tudományosan annyira megalapozott, hogy senki sem nélkülözheti azt, aki Szent Tamás életével, vagy annak valamilyen történeti vonatkozásával foglalkozni kíván. Tóth László. Alessandro Cntolo: Lineamenti di una storia di re Ladislao d'Angiô-Durazzo. Napoli. T. T. E. A. Editrice. 1927. 39 1. Cutolo Nápolyi László élettörténetét akarja megírni, mert, miként ő megállapítja, nincs olyan munka, amely kiterjeszkednék a király egész tevékenységére és amely felhasználta volna a nápolyi királyi levéltár anyagát. Űgy találja, hogy ennek következtében hamis ítéleteket alkottak Lászlóról, s ezért óhajtja ő hősét az igazságnak megfelelően bemutatni. Helyzete kedvező, mert, mint a nápolyi levéltár tisztviselőjé nek, rendelkezésére áll a megbecsülhetetlen értékű Anjou okleveles anyag. Ebben a kis munkában beszámol eddigi búvárkodásáról, s jelzi évekre tervezett jövő kutatásainak irányát és alapelveit. Ezek arra engednek következtetni, hogy, ha tervét sikerül végrehajtani és a kutatásnak megfelelő lesz a feldolgo zás„ értékes és érdekes munka fogja feltárni a kalandor király életét. Elénk tárja az író a forrásokat, melyeket eddig felhasznált és a melyeket még fel akar használni. Először általánosságban jelzi az oklevélgyűjteményeket, elbeszélő forrásokat, feldolgozásokat, azután azon tartományok szerint csoportosítja, melyekkel László király összeköttetésben volt. így beszámol a Nápolyi Lászlóra vonatkozó magyar irodalomról is. Itt azonban két kifogást kell emelnünk. Elsősorban nem említi az „Anjoukori Diplomáciái Emlékeket", hanem általánosságban csak Monunienta Hungáriáé Historica-ról beszél, de itt sem emeli ki az Acta Extera-t. A másik furcsaság, hogy Schönherr cikkét a Milléniumi Magyar Történelem ből németül idézi. (Die diplomatischen Beziehungen des Thronpriitendenten Ladislaus von Neapel.) Ez a gyűjtemény bibliográfiai szempontból igen értékes.