Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - Lutz; Hermann: Lord Grey und der Weltkrieg. Ism. Török Pál 567

585 történeti irod \lom. Levéltári kutatásaiban nem szorítkozik csak a nápolyi levél tárra, hanem több-kevesebb eredménnyel kutatott a nevezetesebb olasz levéltárakban ée a külföldiek közül a bécsiben. Levéltári eredményeit szintén mérlegeli, miként az elbeszélő forrásoknál és a feldolgozásoknál megtette. Nagy vonásokban elénk is tárja már a képet, melyet Lászlóról alkotott: nagy embernek indult, de a körülmények eltérítették eredeti irányától; a humanizmus talaján mozgott és az olaszság eszméjének volt a zászlóvivője. Ezt el is fogjuk neki hinni, ha majd meggyőző érvekkel bebizonyítja. A munka határozottan értékes, de azt hisszük, helyesebb lett volna megvárni a szerzőnek, míg a kilátásba helyezett kutató- és forráskritikai munkát is elvégezte és akkor lépni evvel a tanulmánnyal a közönség elé. Miskolczy István. Hermann Lutz: Lord Grey und der Weltkrieg. Dtsche Verl. ges. f. Pol. u. Gesch. Berlin, 1927. XII., 420 1. Nagy 8°. Számos német történetíró foglalkozik a háborús bűnösség kérdésével, eközben természetesen számos esetben rámutatnak a nemzetközi gyűlölködés káros hatásaira. Rámutatnak arra, hogy több diplomáciai levéltár ismerete alapján készült művek is helyreigazításra szorulnak az egyre tömegesebben közlésre kerülő adatok alapján. így Stievenek a Századokban ismertetett művével (Iswolsky u. d. Weltkrieg) szemben Lutz elfogadja Poincarénak némelyik cáfolatát, mégsem tudja megállani, hogy Greyvel szemben ne használjon szenvedélyes hangot. Nálunk, legyőzött nemzeteknél ez a szenvedélyes hang menthető: minket azon a címen büntetnek, hogy mi, és csak mi idéztük föl a háborút, de a szenvedélyes hang káros: kétséget ébreszt az elfogulatlanságra nézve, pedig éppen Lutz több ízben őszintén és komolyan rámutat a német részről elkövetett hibákra is, és megrója azok könnyelműségét, akik tiszta honszeretetből igyekeznek szépíteni a német kormány szerepét. Műve eredetileg Grey emlékiratainak cáfolatául készült, később a világháború előzményeiről szóló angol aktakiadvány német fordításának bevezetését olvasztotta belé. Az eredeti szövegezésből megmaradt a mű vitairat jellege. Elsősorban azt bizonyítja, hogy Grey előtt mindig ellenszenvesek voltak a németek. Atyja a porosz-francia háború idején franciapárti volt, ő maga sokszor alaptalanul vádolja a német kormányt. Az emsi táviratot Grey háborúbaugratásnak fogja föl Bismarck részéről, holott legutóbb Oncken világosan kimutatta, hogy az igazi sértő fél és az igazi támadó Franciaország volt. Vádolja Grey a németeket a búr háború idején tanúsított magatartásuk miatt, holott Vilmos császár elküldte ugyan a „szerencsétlen" Krügertáviratot, de az Európában körülutazó elnököt nem fogadta Loubet két ízben is fogadta őt, franciák és oroszok szólítot-