Századok – 1927-1928

Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: Metternich és Eszterházy 21

40 HAJNAL ISTVÁN. Nyugalma azonban nem olyan kiegyenlített és érdektelen, mint azt ő maga is hiszi. Egész sorozatát lehet összeállítani Esterházyhoz írt leveleiből a kifakadásoknak, amelyekkel a világ alakulását kíséri. Siralmas konfúzió mindenütt. Világot fenyegető veszély, világot elborító sötétség. Államok vezetői, kik oly dolgokkal számolnak, amelyeknek előbb létezniök kellene; fantaszták,, utópisták, kik egy bolond ábrándjainak legmagasabb régióiban járnak. Van miért hogy elveszítse az ember az eszét! Hová jut az emberiség a butaságok özönében, mellyel elárasztották! Isten legyen irgalmas e világ iránt és a bolondok iránt, kik azt lakják! Ε kifejezéseket talán nem lehet csupán megszokott szólásmódoknak tekinteni. A végtelenséget nézi, de mintha a maga helyét is keresné abban. Nem viselheti, hogy a világ sorsa nélküle folyjék. Nem személyes szerepet akar, lianem szellemit. Bar láthatólag nem irtóznék egészen a személyes szereptől sem; már száműzetéséből is ismételt kísérleteket tett, visszautasítások után is, hogy itthon meghallgassák szavát. Mert kétség sem támad benne saját igaza iránt. Politikai és világfelfogása egyenlő az abszolút igazsággal. Igazság, mely régi, mint a világ s amelyet csak akkor ismernek fel, ha a baj már beteljesedett. A történelem ítélőszékétől biztosra várja igazolását. Az újabb irodalomban máris élénken figyeli annak jeleit. Nem zavarják a vádak. Marmont ellene támadó emlékiratainak elkobzását nem engedi; tények is vannak azokban a gyűlölködő vádak mellett és a tények mellette fognak szólni. Sőt — teszi hozzá némi túlzással —, ő maga fogja elsősorban terjeszteni Marmont memoirjait. Kiváltságos lénynek szereti érezni magát. Tanítómestere mindenkinek. A hetvenéves Esterházyt még mindig növendékének látja és nem egészen tréfa az, amikor kadétjának nevezi azt, vagy professzorának saját magát. Amikor Esterházy valamit helyesen fejteget előtte, megdicséri, de mindjárt hozzáteszi, hogy semmi újat nem mondott neki, csupán támogatta saját, már kész véleményét. Őszintén hisz tehát magában; ez a hit felemeli. És mégis egyre vár még valamit a földi élettől. Nagy fordulatot, melynek ő lenne a szent embere. Ezért háborog a zűrzavar ellen, ezért szeretne még valami szerepet.