Századok – 1927-1928

Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: Metternich és Eszterházy 21

METTERNICH ÉS ESTERHÁZY. 39 uton jártak vele és Schwarzenberg féltékenyen figyelte Metternich ily irányú összeköttetéseit. Különös dolog, hogy épp abban a pontban találkozott ismét Metternich és Esterházy, amely egy évtized előtt elválasztotta őket. Jellemző Metternich egyéniségére. Esterházy akkor oly irány szolgálatába akart állani, amely új erőket akart életre hozni; Metternich azonban éppen a régi erők örök egyensúlyának, harmóniájának fenntartásában látta saját hivatását. Nem tisztelte a régit, de gyönyörködött rendbetartásában annak, ami már megvan és betegségnek tartotta azt, amit, lényegében újat, mások akarnak teremteni. A levelek, melyeket az ezután következő években, egész röviddel a halála előtti időkig írt Metternich Esterházynak, megerősítik azt a képet, amelyet Srbik rajzolt az államférfiú aggkoráról. A közszerepléstől elvonult öregkor megfigyelése némely tekintetben biztosabb következtetéseket enged az egyéniség megítélésére, mint a tevékenység életkorszakai. Az egyéniségben rejlő transcendentális elemek kifejezettebben mutatkoznak. Életére visszatekintve, összefoglaló értelmét keresi annak az ember, önkénytelenül is hangsúlyozza azt, amiben mult pályája magasabb rendeltetését látja. Csatlakoznunk kell ahhoz a kegyeletes jellemzéshez, amit Srbik az agg Metternichről nyújt elénk, de úgy érezzük, hogy Srbik nem mindig tudta fenntartani az egyes jellemvonások kapcsolatát az egyéniség egészével. Művének elolvasása után méltányoljuk és jobban megértjük ugyan hősét, de a rokonszenv melegsége távol marad tőlünk. Metternich tekintélye Bécsben egyre növekedett a következő években, valamint Esterházy külföldi tekintélyét is ismételten igénybe vette újra az osztrák kormány a nehéz időkben, a keleti kérdés és az olaszországi háború bonyodalmai között. Vezető szerephez azonban többé egyikük sem juthatott. Esterházy továbbra is pártfogó figyelemmel kísérte az anyagi megerősödésre irányuló magyar törekvéseket; Metternich talán inkább politikus maradt. Űgy ír magáról, mint aki most már csak békén szeretne gyönyörködni a mérhetlenben, mit a világ szemlélete nyújt eléje; a „mérhetlenben, mit nem élvezeteiért, hanem önmagáért szeretek". A végtelenség gondolatának valami eleme csendül ki szavaiból még akkor is, amikor kedvenc lakóhelyéről, virágairól, a napsugárról beszél.