Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - Lotz; Walter: Die deutsche Staatsfinanzwirschaft im Kriege. Ism. Domanovszky Ákos 450

történeti irodalom. 451 államháztartással foglalkozó pár oldalas külön fejezet hiánya, mint Lotzénak az a rövidség, amivel a valutajelenségeket kezeli. Hiszen a háborús inflációs államháztartás végeredményben egy teljesen fiktív, pusztán számszerű valami, aminek reális, megnyilvánulása, megfogható oldala a valutaviszonyok alakulása. Ez meg is látszik a két könyvön: Popovicsé eseményeket ad — még pedig lebilincselően megrajzolt eseményeket — és a szóbanforgó állam háborús financiális történetét sokkal teljesebben, mint Lotznak nagyon világos, nagyon áttekinthető, de távolról sem olyan élettel teli összeállítása. Lötz azzal kezdi könyvét, hogy mindjárt az előszóban súlyos és szűkszavú szentenciákban ismerteti az eredményeket, amikre tanulmánya vezetett, az alátámasztó vizsgálódásokat azután könyve további folyamán kapjuk. A két első megállapítás a háború finanszírozásának módjára vonatkozik. Konstatálja, hogy Németország a háborús költségeknek csak igen kis részét fedezte adóbevételekből, de mindjárt elismeri, hogy az adott politikai és pénzügyi helyzet az első háborús években igen nagy nehézségeket gördített a komolyabb, eredményesebb adóemelések elé. Ez a megállapítás némileg polemikus jellegű és az ellen a háború után sűrűn hangoztatott vélemény ellen irányul, mely nagy hibának, sőt bűnnek nyilvánította azt a politikát, amely lényegesebb adóemelések nélkül, főleg hitel útján igyekezett fedezni a háborús kiadásokat. Ennek a politikának kiindulópontja az volt, hogy a háború nem tarthat sokáig, s így teljesen hitel útján való finanszírozásának semmi akadálya sem lesz; főtörekvése pedig a hitelnek oly mértékű igénybevétele, ami elkerülhetővé teszi az inflációt. A háború első pénzügyminiszterének. Kühnnek idejében az adócsavar megszorításának gondolata fel sem merült; igaz, hogy ekkor még rendelkezésre állott egy a békeidőben előre megszavazott adószerű jövedelem, a Wehrbeitrag, amely az 1914. pénzügyi évben 637 millió márkával és még 1915-ben is 308 millió márkával emelte a jövőt meg nem terhelő bevételek összegét. Külm helyét 1915 februárjában Helfferich foglalta el, akinek programmjában szintén nem volt szó adóemelésekről. Lötz ismerteti a körülményeket, amelyek a birodalomnak — a háború finanszírozójának — az adóbevételek fokozását megnehezítették. Az alkotmány értelmében a jövedelmi és vagyonadó az egyes államok jövedelmét képezte, amelyek féltékenyen őrködtek afölött, hogy a birodalom az ő területükre ne nyúljon és eleve elriasztottak minden törekvést, amely ezeket az adónemeket akarta a birodalom szolgálatába állítani. A birodalom rendelkezésére álló vámok és fogyasztási adók emelése a szocialista képviselők oppozicióját hívta volna ki, pedig ezeknek a háborús költségeknek megszavazása tekintetében elfoglalt, kül- és belpolitikai tekintetben egyaránt 27*